Túl érzékeny, féltékeny típus a bátyám? Hogy lehetne kezelni?

Nemrégiben ráakadtam a facebookon a bátyám egyik gimnáziumi osztálytársára, aki egyben a legjobb barátja és bizalmasa volt, és mint utólag kiderült, máig tartja a kapcsolatot ezzel a sráccal. (Mi a bátyámmal fél tesók vagyunk, és elég messze is lakunk egymástól, úgyhogy viszonylag ritkán találkozunk, azok is csak olyan rutin rokonlátogatás szerű összejövetelek a szülői házban. Én 29 vagyok, ő 33.) Váltottam pár üzenetet ezzel a gyerekkori baráttal, majd megbeszéltük, személyesen is találkozunk, és olyan jól alakult a beszélgetés, hogy barátságot kötöttünk, ha lehet ezt így mondani. Viszont akkor derült csak ki számomra, hogy a bátyámmal még mindig összejárnak, és amikor a bátyám megtudta, hogy mi is összebarátkoztunk, eléggé kiakadt, ami számomra fura volt, és megmondom őszintén, éretlen viselkedésnek tartom. Már felnőtt emberek vagyunk, mindenki azzal tartja a kapcsolatot, akivel akarja. A tesóm viszont, elmondása szerint úgy érzi, hogy rányomultam az ő baráti körére (mondjuk csak egy emberről van szó, de mindegy), és hogy neki mennyire fontos volt, hogy a családon kívül (ahol sokszor rosszul érezte magát) legyen olyan barátja / barátai, akiknek nincs közük a családhoz, akik egy teljesen más világot képviselnek és nyújtanak számára. Most erre mit lehet mondani? Én nem akarom megszakítani a kapcsolatot a volt osztálytárssal, de a tesómat sem akarom bántani, viszont szerintem ő látja helytelenül ezt az egész szituációt. Lehet, hogy közrejátszik nála az is, hogy pár éve a barátnője miattam hagyta őt el, mert én jobban bejöttem neki, és nem tagadom, nekem is a csaj, és össze is jöttünk. Ő ezt egyfajta árulásnak élte meg, és az egész család is rosszallóan nézett akkor ránk, az új párra, bár igyekeztek nem nagyon mutatni, de látszott rajtuk, hogy megütközést váltott ki bennük a dolog. De ezt magában kellene szerintem lerendeznie, mert az élet az néha ilyen, és nem lehet embereknek megtiltani, hogy közel kerüljenek egymáshoz, csak mert egy harmadiknak ez fáj. Szóval lehet, hogy ez az emlék még mindig munkál benne, és ezért féltékeny most is? Pedig most még nem is szerelemről van szó, mint a régi esetnél, csak barátságról.

29/f