Tesómék házasodni készülnek, de nem akarnak senkit meghívni. Gáz, ha ez nekem rosszulesik?

#39

Ez meg a másik, régen még érthető volt az eszem-iszom-örömkönnyek az egész famíliával, de ma már semmi értelme.

Pár éve még én is akartam "normál" esküvőt (a 100 vendég sose vonzott, de mondjuk egy 20-30 fővel), de manapság egyre inkább hajlok én is a kéttanúsra. Őszintén, minek a felhajtás? A szüleink már rég "elengedték a kezünket", már rég közös életet élünk. Ma már hozomány sincs, hogy azért cserébe legyen esetleg illendő megvendégelni a családot. Akkor mire fel? A párommal kötöm össze az életem, akkor azt a párommal szeretném ünnepelni, nem a Béla nénivel. És akkor meg lehet nézni, hogy sokszor milyen gusztustalan követelőzésbe fordul az ünneplés... ha nincs alkohol az a baj, ha nincs főtt kaja az a baj, ha nincs hús az a baj, ha nincs dj az a baj, igénye az van az egész famíliának. Toll a fülükbe.

Szerencsére vannak még normális családok, de szomorú, hogy rengetegszer látom ezt a mentalitást, bejelenti a pár az eljegyzést, és a rokonság már köti a szalvétát a nyakába, és várja az ingyenbulit....

"Szerencsére vannak még normális családok, de szomorú, hogy rengetegszer látom ezt a mentalitást, bejelenti a pár az eljegyzést, és a rokonság már köti a szalvétát a nyakába, és várja az ingyenbulit...."

Basszus, a saját anyjáról van szó! De ne feledd ezeket a szavakat, amikor a gyereked közli, hogy nem mész az esküvőjére, hanem majd valami haverina áll mellette. Ezt úgyis csak az anyák értik, ahogy látom.

#43

És az anyjával köt házasságot, vagy miért kellene mindenáron jelen lennie?

Szerencsére nálunk mindkét oldalon normálisak a szülők, és azt mondják, olyan legyen az esküvő, amilyet mi szeretnénk. Ha 200 vendéges lakodalom, akkor jó, ha két véletlenszerű tanúval aláírjuk a papírt a hivatalban, az is jó. Nekik az a fontos, hogy boldogok legyünk, nem az, hogy parádézhassanak. Biztos nem is igazi anyák. :)))

#45

Megfordítva: akkor mindenki mondjon le az álmáról, mert anyucit marhára nem az érdekli, hogy a gyereke boldog legyen? Szép "anya" lehet az ilyen.....

44: tehát az anya mondjon le az álmáról, hogy ott lehessen a lánya esküvőjén.

Nem kell róla lemondania, viselkedjen úgy a gyerekével és annak választottjával, hogy meg se forduljon a fejükben, hogy olyan esküvőt szervezzenek maguknak, ahova anyus nem tudna menni, holott tudják, hogy ez élete álma. Bár, egy ilyen anyának meg fontosabb a gyerek boldogsága, mint a saját picsogása azon, hogy nem lesz ott, amikor egy általa valószínűleg nem is értett nyelven összekántálják őket.

A fiataloknak nincs rá kerete, hogy kireptessék a családot, a családnak sincs rá pénze, hogy magától menjen. Akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, nehogy már legalább a gyerekek álma teljesüljön, és legyen egy olyan esküvőjük, amilyet szerettek volna! Igen, ez az igazi család ismérve, kössünk csak kompromisszumokat ... ó, bocs, az kölcsönösséget feltételez, inkább engedjünk a nyomásnak és foggösszeszorítva szívjunk, hogy mások elégedettek legyenek, ráadásul a mi kontónkra.

Van egy sejtésem, hogy nem véletlen mennek a trópusokra romantikázni...

A szüleim boldogok lehetnek, hogy nekem jóval fontosabb, hogy velem legyenek, mint az, hogy vadidegenek között, kva drágán, valahol a világ végén mondjak igent.

Biztosan én vagyok fura gondolkodású, de egyszerűen nem értem, mi a retek jó egy ilyen házasságkötésben... menjen oda nászútra.