Mégis mit kellene tennem?

Már több mint 1 éve együtt vagyok a barátommal. 15 éves voltam mikor összejöttünk. Azóta minden tökéletes köztünk sosem volt semmi gond. Az ő szülei olyanok mintha a második anyukám és apukám lennének. Tényleg mimdig segítenek és nagyon sokmindent kapok tőlük. Viszont az én szüleim egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy van barátom. Sosem tetszik nekik ha vele megyek valahova vagy ha vele vagyok. Ha az ő családjába van valami esemény általába engem is meghívnak, és a szüleim ezt nem díjazzák. Nem szeretik ha elmegyek hozzájuk. Nem akarnak sosem elengedni. És ez megy már 1 éve. Egyszerűen nem fogadják el és ez nekem nagyon rosszul esik.

Mégis mit kellene tennem?

Engedjem el a szüleim véleményét és csináljam ugy a dolgaimat mint eddig, hogy ha olyan van elmegyek a barátomhoz meg lmegyek velük kirándulni és nem érdekel a szüleim mit mondanak?

Vagy mégis mit tegyek hogy észrevegyék hogy már nem vagyok ovodás és örülniük kellene a boldogságomnak?

Már 1000x próbáltam velük beszéln de csak azt hajtogatták hogy ,,még csak 16 éves vagy és nem kell fiuzni" meg hogy ,,semmi keresnivalód a családjába"

Már iszonyatosan fáj ez az egész, teljesen kikészít idegileg.

Kérlek segítsetek.