Huszonévesek akik egyedül vannak mit éreztek?

igazi önállótlan életképtelen vagy. ezért vagy egyedül és még mindig szűz vagy.

1-2 hét alatt megszokod. Egyébként meg áldás ha egyedül vagy,nem kell mások hülyeségeit elviselned meg alkalmazkodni. Ráadásul ha már a nőprobléma kérdése is felvetődött azért a nők szemében vonzóbb az,ha nem úgy kell menni a pasijukhoz,hogy közben az albérlőtársai ott tesznek vesznek. Szerintem minden téren jobban jársz így,ha meg tudod fizetni egyedül az albérletet.

Én úgy vagyok ezzel hogy jobb egyedül lenni, nyugis meg minden, de néha kell a husi...

honnan? otthonrol? csak azert ne koltozz, mert huszoneves vagy. majd ha tenyleg lesz ra okod, hogy elkoltozz, akkor nem is lesz olyan rossz erzes, mert ertelmet fogod latni.

Amíg nincs igényed rá, kár erőltetni. Nálam úgy indult, hogy volt egy "nem férek el itthon" érzésem. Ezt viszont megelőzte 5 év kollégium. Az volt ebben a pozitív, hogy lialakíthattam olyan új szokásokat, amik nem fértek meg az otthon diktált renddel. (Semmi züllés). Például a koleszban magamra főztem, és rájöttem hogy szeretek dolgokat, amiket a szüleim nem szeretnek, vagy nem tartanak normálisnak. Ha ezeket otthon kértem, anyám furán nézett rám. Ha én akartam megcsinálni magamnak, még furábban nézett rám :D. Szerintem egy anya nem szereti, ha a gyereke magára főzne, amikor otthon van, mert az anyukák szeretnek minket ellátni. Egy másik sarkalatos kérdés volt az, hogy szerettem hajnalban kijárkálni és sétálni. Ugye az egyetemi koleszban a kutya nem kérdezi, hová megyek fél hatkor. Introvertált vagyok, utálom a tömeget és a zajt. Hajnalban nyugodt a város. Nyitásra mentem vásárolni a boltokba. Aztán a nyári szünetben meg nem bírtam magammal otthon. Forgolódtam, kitéptem volna a hajam, úgy mentem volna otthon is kifelé, de valahányszor elindultam mindig hülyének néztek. Miért kell nekem elmenni, amikor ők még alszanak? Miért éppen hajnalban? Ezek általános súrlódások voltak és még ezer apróság. Amellett, hogy szeretem őket és igazán nagyon sosem veszekedtünk, ha még otthon élnék, valaki a diliházban lenne. Vagy én, vagy ők. Egyszerűen eljön az idő és érzi ezt mindkét fél. Sokat segítettek a szüleim. Az első albérletben ők tették le a kauciót, mert én pályakezdőként képtelen lettem volna kipengetni. De megértették, hogy mennem kell. Egy városban maradtunk, gyakran hazaugrom hozzájuk. Nem vagyok egyedül, csak egyedül lakom. :) Gyereknek gyerekszoba kell, felnőttnek felnőtt lakás.

Én a falra rajzoltam egy lakótársat.