Ti vennétek a gyereketeknek lakást, ha lenne miből?
Sok ismerősöm van, akiknek vettek lakást, vagy elkezdték törleszteni, miután meg befejezték az egyetemet, akkor a maradékot ők törlesztették, és ez ígyis korrekt kompromisszum a szülők részéről, mint semmiben nem segíteni. Kiderült, hogy anyám 55 millióért vesz magának egy új autót, én pedig Budapesten vagyok egyetemista, és tudom, hogy milyen rosszak az életkörülmények, mindennap szorogással kezdek, hogy mi lesz a jövőben. Lakást teremteni átlag tanári/pszichológus fizetésből? Nem lehet, csak ha évtizedekig fizetném a méregdrága hitelt, de még talán azt sem tudnám, hiszen honnan lenne annyi önerőm? És még úgyis borzasztó ahogyan az albérletárak felmentek. Egy ismerősöm azt mondta hogy “mire fel vegyen nekem lakást? Én is felnőtt ember vagyok.” Hát oké, de szerintem ez eléggé önző, mert jó, aklor ne vegyen, de minimálbérrel és albérletbe nem fogok gyereket szülni. Vásároljon magának autókat, de unokája nem lesz.
Vagy mehetek külföldre, de az meg szomorú, mert a magyar kultúrában szeretnék élni és családot tervezni, nem valahol idegenként.
Én a gyerekemnek tuti vennék, ha lenne rá, és ha annyira kellene autó, akkor vennék olcsóbbat de őt is segíteném, és akkor mindenki jól jár.
Persze felnőtt ember vagyok, a kortársaimmal együtt, de azt senki nem veszi figyelembe, hogy lassan minden harmadik fiatal külföldre emigrál, vagy képtelen gyereket szülni, mert albérletbe és szegénységbe nem fog, ezeket a rossz körülményeket senki nem veszi figyelembe.
Ti mit gondoltok?
HA egy szülő anyagilag megteheti, és akarja akkor természetes, hogy támogatja a gyerekét, vesz neki lakást.
De egy szülőt sem lehet kötelezni vagy zsarolni (nem lesz unoka, ha nem veszel lakást nekem) , hogy a pénzét a gyerekére költse. Ismerek sok olyan szülőt akik megengedhetik, hogy lakást vegyenek a gyereküknek, de nem vesznek. A pénzüket inkább elköltik ami kell nekik. Úgy vannak vele, hogy felnőtt , dolgozó gyerekük majd megoldják maguk.
Magam is szülő vagyok, felnőtt gyerekem van. Én ha megtehetettem volna anyagilag bizony vettem volna lakást a gyerekemnek. De nem engedhetem meg. Nincs annyi pénzem. Én úgy segítem, hogy amíg velem él, addig spóroljon, nem kell fizetnie semmit. Van étel, ital, főzök, mosok rá. A fiam már elvégezte az egyetemet, dolgozik. Majdnem a tripláját keresi mint én, de én csak így tudom támogatni.
Én úgy gondolom, hogy vannak értékeim, tanulok azért, hogy jobb életem legyen, vannak céljaim. Szeretnék családot és gyereket de betegesre dolgoznám magam, akkor sem tudnék lakást venni, sajnos.
Elég szomorú ígyis, hogy fiataloknak alapvető egzisztenciáert külföldre kell menniük, nem tudnak lakást venni, vagy nyomoroghatnak szegénységben. Nem lenne szívem azt mondani a gyerekemnek, hogy ne haragudjon, de most nem tudom táborba küldeni, mert nincs rá. Inkább nem szülök. És még csodálkoznak, hogy miért tolódott el ennyire a 30+ szülés? Mert annyira nincs pénze az embernek, hogy előbb karriert kell felépítenie lakásra, és alapvető dolgokra.
Rengeteg dolgot megkönnyítene, ha lenne egzisztenciám, még akkor is ha 50% én törleszteném a párommal, és a szakmai dolgokra is jobban koncentrálnék, plusz nyugodt szívvel nevelném a gyerekemet. Álmodozhatok arról, hogy legyen 3-4 gyerekem, ez nem reális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!