Ha apám nárcisztikus, akkor én is az vagyok?

Nekem is az apám az, és nekem is a volt párom hasonló tüneteket mutatott ,viszont engem is a párom nárcinak tartott. És én is sokszor agyaltam rajta,hogy te jó ég remélem nem vagyok olyan,mint az apám. Aztán rájöttem,hogy sajnos vnnak dolgok amiket átvettem tőle ,persze harcolok,hogy ne legyek olyan ,mint ő és sok dologban teljesen más vagyok,de 100% biztos vagyok benne,hogy rengeteg nárcisztikus tulajdonság igaz rám is ami ellen tenni nem tudok. Lehet egy orvos tudna rajtam segíteni ,de amíg 15-20 ezer egy 50 perces óra addig köszi nem élem tovább az életem,ahogy utolsó is írta próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból. Szerintem se törődj ezzel,mármint felelsges az egyértelmű,hogy nem vagyok olyan súlyos eset mint az apád és ez már elég jó indulási alap.

Tipikus nárci húzás, hogy azzal vádol, amit ő maga tesz.

Természetes, hogy ha valamelyik szülőd nárcisztikus, és egy ilyen családban (ilyen "világban") nőttél fel, akkor te is hasonló viselkedés- és gondolkodásmódot sajátítottál el. A gyerek a szülők példájából tanul, ez elkerülhetetlen. Ezért természetes, hogy sok mindenben hasonló vagy mint apukád, és ezért sok nárcisztikus tulajdonságod is lehet, de attól még nem leszel te is nárcisz autómatikusan. Amikor először hallottam a nárcisztikus személyiségről azonnal anyámra ismertem de sajnos sok mindenben magamra is. Ahogy kezdem átgondolni, átbeszélni a gyerekkoromat a párommal egyre inkább helyére kerülnek bennem a dolgok és az empátia készségem, ami rettentő mélyre el volt bennem temetve pici gyerekkoromtól, kezd visszajönni, és most már nemcsak azok felé érzek empátiát, akik hasonló nehézségeken mentek át mint én (ez szerencsére azért mindig meg volt), hanem mások irányába is. És ebből kezdek rájönni h nem vagyok nárcisz teljesen. De a nárcisztikus személyiség nem is betegség inkább egyfajta személyiség (szerintem, bár ma még nem ezt tanítják),és ráadásul egy skálán mérik, vagyis valaki nem 'vagy nárcisz vagy nem', hanem lehetsz kicsit nárcisztikus, jobban vagy még jobban. Mindenkiben vannak nárcisztikus tulajdonságok, ha nincs a pszichológia szerint az is betegség ( de hát mi nem?, ha valamilyen tulajdonságból túl sok vagy túl kevés van benned, tehát nem vagy pont átlagos, akkor már rád lehet fogni, hogy beteg vagy: vagyis mindenkire rá lehet fogni így vagy úgy...). Ha van benned mások irányában valamennyi empátia érzés (nem azt jelenti h tudod hogy mit érez, hanem hogy te is átérzed az érzéseit), akkor nem vagy teljesen nárcisz, de ha teljesen nárcisz lennél, akkor is ugyanolyan értékes ember vagy, ez semmit nem von le az értékeidből, csak más személyiséged van. Nem vagyok szakmabeli, de ma már a diploma sajnos nem jelent tudást vagy szakértelmet, IQ-t pedig sajnos még kevésbe (lehet hogy nagy tudása van egy pszichológusnak mert sokat magolt, de nem tud vele mit kezdeni, mert nincs meg az IQ-ja...), és még ha minden megvan, akkor is átalában a sötétben tapogatóznak a pszichológusok amikor valakit "kezelni " kell...minden egyes ember teljesen más, nem lehet sablonokat ráhúzni az emberekre és bekategorizálni és azonos módon "kezelni" őket. Azt meg főleg "imádom" amikor úgy gondolják hogy ők a nagy gyógyítók te meg csak egy szerencsétlen beteg vagy, és titkolóznak, elhallgatnak dolgokat, kísérleteznek rajtad, manipulálnak, ahelyett, hogy egyenrangúként, veled együtt próbálnának meg "dolgozni" a helyzeteden, és valóban segíteni akarnának neked, odafigyeléssel és segítő szándékkal (nem pedig magukat próbálnák meg gyógyítani a terápia alatt)...Bármit el lehet mondani bárkinek, megfelelően tálalva. Na erre ne számíts, a pszichológus általában egy dologhoz nem ért: a kommunikációhoz...és a legtöbb soha nem lesz veled őszinte. Sokan pont ezért mennek pszichológusnak, mert ők is szeretnének végre mások felett hatalmat gyakorolni és eddig sehol, sehogy sem ment nekik, veszélyes dolog ez...)