Miért ennyire negatív anyukám a munkámmal kapcsolatban, miért akar visszahúzni?

Frissdiplomás pályakezdő vagyok.

Anyukám rettentő negatívan áll a munka-kérdéshez.

Egyetem alatt 2 évig dolgoztam egy helyen részmunkaidőben. Persze elsőként rákérdeztem, hogy ott maradhatnék-e teljes munkaidőben, de nincs keret +1 teljes munkaidős kollégára. Így hát elkezdtem keresni más állást, párnapon belül találtam is egy elég jó ajánlatot, jelentkeztem, behívtak interjúra. Ezt meséltem anyukámnak, ő az egészre csak annyit reagált, hogy sopánkodni kezdett, hogy mennyire rossz, hogy nem vesznek fel az előző helyre, milyen kár, mennyire szomorú emiatt. A jó hírt mintha meg se hallotta volna.

Megvolt az interjú, mesélem utána anyukámnak, hogy jól sikerült, valószínűleg felvesznek, blablabla, elsőre határozott idejű szerződést kapok, utána 99,9% eséllyel változik határozatlanra. Ismét: teljesen ignorálta azt, hogy jól sikerült, csak pánikolni kezdett, hogy csak határozott idejű, te jó ég, mi lesz velem!

Ha élőben vagy telefonon beszélek vele erről a témáról, akkor mindenre sóhajtozás, hümmögés, siránkozó hangnem és arckifejezés a válasz. Ha írásban értesítem valamiről, mindig szomorú/sírós smiley, és/vagy "..." a válasz.

Folyton ajánlgatja (már az egyetem kezdete óta), hogy beszervez a gyárba ahol dolgozik, gépkezelőnek, mert hogy az "biztos lenne".

Most az álláskeresésem terén MINDENBEN a rosszat látja, mindenen pánikol, siránkozik. Már nincs is kedvem elmesélni neki a fejleményeket...

Mintha elhatározta volna, hogy elveszi a kedvem az egésztől.

Miért csinálhatja ezt? Miért ennyire negatív?

Találkozott már más is ilyesmivel? Mit kezdjek vele?

/Hozzá tartozik, egyéb területeken általában pozitív hozzáállás jellemzi, nem egy aggódós, mindenben rosszat keresős típus, ezért is furcsa./