Hogyan függetlenítsem magam apámtól?

26 éves vagyok, egyetemre járok. Az a helyzet, hogy egyszerűen félek önálló életet kezdeni, kvázi gyerekként élek itthon. Az eddigi tanulmányi választásaimmal abba az életútba illeszkedtem, amit az apám szánt nekem. Ő nagyon erősen szeretné, ha a nyomdokaiba lépnék abban, amit csinál, én azonban nem igazán erre vágytam soha, de nem is éreztem azt nagyon, hogy lenne választásom. Teljesen ebbe nevelkedtem bele. Nagyon szorongó alkat vagyok, és egyre megkeseredettebbnek, kilátástalanabbnak érzem magam. Mintha nem a magam életét élném. Állandóan olyan döntéseket hozok, amik nem jók nekem. Viszont valamiért rettegek a saját élettől, mindig az jut eszembe egyből, hogy egyedül fogok maradni, és nem fog sikerülni, ha saját elképzelés szerint kezdek el élni. Valahogy agyonnyom a jövő terhe, bármerre is nézek, túlságosan belém ivódott az, hogy instant sikeresnek kell lennem. Most már kb. ott tartok, hogy nem akarok semmi mást, csak eltűnni egy harmadik világbeli országban, és csövezni, hogy ne kelljen foglalkoznom semmivel... hogy jöhetnék ki ebből az állapotból? Érzem, hogy rengeteg energia van bennem, de olyan vagyok, mintha valami élőhalott lennék. És úgy érzem, tartozom az apámnak.