Titeket mennyire vertek a szüleitek? Szerintetek ami velem történt átlagos, vagy nem lett volna szabad megtörténnie?

Sok hülyeségei voltak a szüleinknek, de egyik sem tettlegeskedett.

Arra semmi nem indok. Semmi.

Mégha egy gyors figyelmeztető füles elcsattan, az egy dolog, de deszkadarabbal(???) válfa, szíj? Jó hogy nem baseballütővel egyből.

Engem is vert anyám mindenfélével. Mások előtt is gyakran. Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor mindig ezek jutnak eszembe.

Az állatokat viszont sosem bántottam, sőt nagyon szerettem őket és ez a mai napig is igy van. Tisztában voltam vele, hogy milyen rossz az amikor vernek, igy nem állt szándékomban bánatni mást, főleg nem egy állatot.

1. Nem te vagy a hibás. A rajtad végrehajtott erőszak csattant az állatokon.

2. Nem kellemes, de jó, hogy bűntudatot érzel. Eszerint nem lettél szociopata.

3. A lényeg: Terápiára van szükséged. Barát is segíthet akár, de őszinték szólva, ide pszichoterapeuta kell.

4. A gyermekvállalás előtt ésszerűen bizonyosidj meg, hogy nem leszel gyerekverő.

Mindenképpen keress fel pszichologust! Hidd el jót tesz!:)

Nálunk anyám csak engem vert öcsémet soha, ő volt a szent. Mondjuk ma is így van ez. Én születésemtől fogva fekete barány vagyok a családban, pedig semmi okuk nincs rá.

Egyszerű testvéri megkülönböztetés amit csinálnak, múltszázadi godolkodással, hogy csak a fiú gyermek a jó.

Egy értelmiségi, közeposztálybeli családról van

szó. Tehát szegénységről szó se volt.

Sokszor kaptam hidegzuhanyt, porszívócsővet, serpenyővel verést, rizsen térdelést...suliba sokszor mentem szakadtan, öcsémen midig új cipő/ruha/iskolatáska volt. Én a 8 általánost 1db toll tartóval csináltam végig...Míg vannak akik 1 évben 2őt is felemésztenek.

A kötelező úszás órákon olyan gagyi kinais fürdőruhám volt, ami átlátszott és kopottas volt, még a tanár is nézett...de senki nem szólt soha a gyámügynek vagy valami. Pedig talán nem így alakult volna az életem, még intézetben is jobb lett volna.:(

A nagyszülök a mai napig is verbálisan próbálnának terrorizálni, ezért kb évi 1x beszélek velük, persze öcsémmel se jó a kapcsolatom gyerekkortól érthető okból.

anyám meg nem emlékszik kb semmire...vagy csak nem akar.

Ciki vagy gáz, de én azt a nyugalmat várom, amit a temetésük után fogok érezni.

Annyira sokat mondó ez a kérdés: Mennyire vertek? Tehát nem is az a kérdés, hogy vertek-e, vagy sem, hanem az, hogy mennyire. :(

Rajtam apám eltörte a fakanalat (persze bizonyára a fakanál volt már gyenge), anyám volt, hogy belém rúgott (olyan karatésat).

Sajnos én is rúgtam bele kamaszként a közepes termetű kutyánkba. Az a kutya szerintem sosem bocsátott meg nekem, pedig később nem bántottam.

A sors úgy hozta, hogy nem lehet gyerekem. Nyilván jobb is így mindenkinek.