Nálatok mennyire vannak tekintettel a családtagok arra, aki éppen beteg, vagy rosszul van?
Sajnos migrénes vagyok, és kb havonta van egy nagyobb rohamom. Aki szintén ebben a cipőben jár, az tudja, hogy ilyenkor a fény és a hang a legnagyobb ellenség, és csak csendben, sötét szobában fekve lehet kibírni, amíg elmúlik.
A családom is tudja ezt, hogy ilyenkor nagyon rosszul vagyok, még sincsenek rám tekintettel egy kicsit sem. Hiába mondom nekik, hogy legyenek egy picit csendesebben, mert nem tudok pihenni, rábólintanak hogy oké, de semmi sem változik. Apám ugyanúgy bömbölteti a tv-t, tesóm hangosan vihogva telefonál, anyám nekiáll porszívózni....csak néhány példa. Közben csapkodják az ajtókat, trappolva járnak és hangosan kiabálnak át egymásnak a másik szobába. Amint sikerülne elaludnom, biztosan felébredek valami zajra, és ez megy egész nap.
A barátoméknál viszont egészen másképp van. Az ő anyukája is migrénes, és múltkor épp náluk voltam, amikor neki is fájt a feje. Ilyenkor bevonul a hálószobába, és a család többi tagja pedig igyekszik a lehető leghalkabban intézni a dolgait. Nem csörögnek-zörögnek, halkabban beszélnek, és senki se áll neki ilyenkor pl mosogatni, porszívózni vagy bármilyen zajos tevékenységnek. Más szóval, tekintettel vannak rá, és igyekeznek biztosítani, hogy nyugodtan pihenhessen.
Ez annyival szimpatikusabb hozzáállás, mint ami nálunk megy.
Ti hogy vagytok ezzel kapcsolatban? Mennyire veszitek figyelembe, ha otthon valaki rosszul van, és csendre, nyugalomra vágyik?
válasza:Nálunk gyerekkoromban anyu és apu teljes mértékben tekintettel voltak ránk, amikor betegek voltunk. Anyu ápolt, Apu hozta haza a finomságokat. Csend volt, nem is kérdés. Az élet nem állt meg persze, de ha várhatott mondjuk egy polc felszerelése (fúrása) a falra, akkor azt kivárta apám.
Szerintem aki olyanokkal él, akikkel szeretik egymást, akkor tekintettel vannak egymásra.
Ha az ember valami miatt idegenekkel lakik (vagy olyannal, aki bár családtag, de utálják egymást), akkor leszarják egymást persze, naná, hogy betegen is.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
A kérdésben egyébként a hangsúly nem a migrénemen van, azt csak példaként írtam. Amikor valami más baja van valakinek (pl influenza, vagy akármilyen más olyan betegség, állapot, amikor az embernek pihenésre van szüksége) ugyanez van.
Vannak külön szobáink, de a falak elég vékonyak, ezért kb. minden áthallatszik, ráadásul a nappaliból nyílik a szobám, ahol ugye napközben mindenki tartózkodik.
Azt nem várom el, hogy most megálljon a élet miattam (vagy bárki más családtag miatt, aki éppen pihenne), de szerintem nem nagy kérés az, hogy ne éppen akkor álljanak neki porszívózni, vagy üvöltsék túl a bömbölő tv-t.
Ezek olyan apró figyelmességek, amik minden családban alapvetőnek kellene, hogy legyenek.
válasza:Alapvetően tekintettel vagyunk egymásra.
Mondjuk nálunk kisgyerekek vannak, ők akkor is élénkek, ha betegek. Mi meg nemigen lehetünk betegek, mert akkor ki látná el őket. :DDD
De ha valamelyikünk tényleg le akar pihenni, akkor egyik szobában lepihen, oda nemigen megyünk be (ha igen, akkor is csöndben), ill. természetes, hogy ilyenkor nincs porszívózás, tévé nézés, hangoskodás. A mosogatást nem tartjuk zajos tevékenységnek, azt lehet, mint ahogy a mosógépünk se hallatszik a két csukott ajtó mögött, tehát az is mehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!