Mi a véleményetek ha szülők és szintén családos gyermek együtt él egy ikerházban?

Soha! Soha! Soha!

Soha többet még egy faluban sem akarok velük levegőt szívni. Inkább fizetek...

Laktam velük. Állandóan azt lesnék mit csinálok. Folyton engem csesztetnének a férjem háta mögött és azért, hogy össze vesszek vele. Ez a taktika. De a férjemnek nem szólnak rólam egy rossz szót sem.

Szerintem akkor is oltgatják ellenem, amikor nem vagyok ott, de olyan rafináltan csinálják, a férjem meg semmit nem vesz észre, mert hát ők mindent jóból mondanak...

A saját szüleimmel sem laknék egy udvaron belül sem. Mindenkinek jobb külön, mindenkinek meg van a maga dolga ahogy szereti csinálni.

27/N

6-os azért a ti esetetek teljesen más, mint egy ikerházas eset. Ti együtt laktatok, azt én sem vállalnám be.

Ikerház olyan, mintha egy akármilyen szomszédod lenne. Külön kapu, külön bejárat, külön kert. Csak a tető közös. Én bevállalnám bárkivel. Szomszédokat amúgysem lehet megválogatni máshol sem. A mostani lakáshelyzetben sokat válogatni nem lehet, ez egy teljesen elfogadható megoldás. Egy szabály van, kulcsot soha, semmilyen szomszédnak nem adunk!

Őszintén irigylésre azokat, akiknél ez működhet. Biztos van ilyen a világon.

Sajnos nálunk ez nem igazán jönne be. Anya az a fajta ember, akinek soha semmi és senki nem elég jó. Mindenbe, mindenkibe beleköt. Mindent jobban tud másnál. Ettől függetlenül elfogadom, ő ilyen. Nem változik már meg. De együtt lakni vele borzalmas. Hiaba segítek bármiben, soha nem elég jó. Ő komolyan gondolják magáról, hogy tökéletes. Egyszer ezt megkérdeztem tőle, hogy saját magáról tényleg úgy vélekedik, hogy mindig mindent jól csinált az életben? Értetlenül nézett rám és döbbenve kérdezte, hogy "mert nem?". Itt hagytam rá végleg...

Párom szülei érdekesek. Anyóssal nem jövök ki túl jól, pedig nagyon jól megvagyunk a párommal. Kulturált, normális fiatalok vagyunk. Sose pasiztam, nincs kint soha semmim, egyetemre járok, az anyósnak mégsem voltam soha elég jó. A fiacskája mellett szerintem minden nő egy... lenne. 😊

Erről ennyit. A párommal nemsoká összeköltözünk. Várom már, és azoktól függetlenül amiket írtam, szeretném, hogy azért gyakran látogassanak minket a szülők, ha majd lesznek gyerekeink se szeretném, hogy bármi nézeteltérés miatt hosszabb mosolyszünet legyen... És természetesen mi is gyakran látogatnánk őket, feltéve ha az anyós megtűr engem vendégségben😁

És anyukám se szeretném magára hagyni és csak ritkán látogatni, annak ellenére, hogy mindent jól csinál... ☺️

igazából ez emberfüggő. Ki mit szeret, mik a fontosak, mit érez nehézségnek könnyebbségnek. Itt egy generáció agyát átmosták anno, hogy inkább lakj lakótelepi kis lukban, de rokonokhoz semmiképp se közel. Előtte meg még egy udvarban éltek a generációk .

Ha körbenézünk a világban, egyáltalán nem ritka, hogy nagyon közel, vagy egy osztott házban laknak az emberek.

Szerintem az a fontos, hogy a személyes tér meglegyen. Én pl anyósommal már kb semmilyen viszonyban vagyok, de előtte se volt jó, a fiával se , de simán lettem volna szomszéd, ha úgy praktikus. nem engedem be és kész. nem kell beszéljünk stb. Ok akinek gyilkos, vagy nagyon gáz a szülő, azt értem, de amúgy egy ikerház csak szomszéd.

Valamiért idehaza félnek az emberek felvállalni a konfliktusokat. Inkább arrébb mennek, és úgycsinálnak mintha. Pedig le kell meccselni a dolgokat, és ennyi. Családon belül is.