Ha valaki ennyire megbántja a saját gyermekét, hogy tudja majd kiengesztelni?

ÉN nem értem, miért akarod megtudni, hogy mi lesz másokkal, mi lehetséges...

nagyon személyesnek érzed ezt valamiért...?

Én azt hiszem, hogy ez mindig ott marad, mert emlék. Rossz emlék.

De ha ilyen nem volt, és nem is lesz, akkor bocsánatkéréssel, és megbeszéléssel vissza lehet állítani a kapcsolatot. Feltéve, hogy mindketten kész vannak arra, hogy ezt megbeszéljék, hogy bocsánatot kérjen és adjon egymásnak a két ember. Azt hiszem, hogy a haragra nincs ok, hiszen nem azért lett beteg, mert az anyja nem hitt neki, de a lelkiimseretfurdalás és a bűntudat ne eméssze fel az anyát, mert akkor ő maga lesz annak az akadálya, hogy visszaállhasson a bizalmi kapcsolat - ha eddig volt. Ha nem volt, akkor lehet, hogy ez egy nagyon jó alkalom lenne arra, hogy minden sérelmet, fájdalmat, hiányt átbeszéljenek, és új alapokra állítsák a kapcsolatot.

A lány szerintem nem azért haragszik, mert az könnyebben elviselhető, mint a fájdalom.

Nekem is az anyukám nem bízik bennem, pedig nem adtam rá okot. Annyi, hogy nagyon más vagyok, és nagyon másképp akarom élni az életemet, ő pedig mindig bele akart szorítani az ő értékrendjébe, és még mindig úgy bánik velem, mint egy gyerekkel, pedig már 49 éves vagyok másfél hónap múlva. Nehéz elviselni. És nagyon fáj a bizalmatlansága.

Ez van. Meg kell bocsátani és szeretni magunkat.

És az anyukának is meg kéne bocsátania saját magának, és elfogadni, hogy a lánya nem az általa kijelölt és kitalált életet éli, hanem a sajátját. /Az is lehet, hogy más a probléma, de ki tudja....