Veszít valamit az életben, akinek nem volt szerető családja?

Mert mondjuk nem ismeri a szüleit, vagy mert épp nem úgy viszonyultak hozzá, ahogy ideális esetben kellene (itt bántalmazott, illetve kiskorúként elhagyott gyerekekre gondolok).

Sajnos nekem is rossz gyerekkorom volt, és ha fiatal felnőttként (18-20) nem is éreztem annyira a hátrányát, vagyis, inkább nem érzelmi téren éreztem (korán kellett önállósodnom), most így közelebb lassan a 30-hoz mint a 20-hoz, már érzem.

Valahogy hiányzik, hogy engem sosem szerettek igazán (nemhogy feltétel nélkül, hanem sehogy), és fiatalabb koromban (sőt, szégyen, de néha most is), hibát hibára halmoztam, annyira szerettem volna, ha szeret valaki.

Illetve fáj, hogy nem tudok azonosulni bizonyos dolgokkal.

Például (és amiről a kérdés is eszembe jutott) egy általam nagyon kedvel zene pontosan egy hasonló kapcsolatról (apa és kislánya), szeretetről szól, és látom, hogy mások mennyire tudnak azonosulni vele (kommentek), milyen emlékeket idéznek fel, én pedig nem tudok.

De lehetne szó bármiről, ami család (akár maga a karácsony, gyerekvállalás, akár egy film, könyv vagy zene, bármi), valahogy nem tudom úgy átérezni, mint azok, akik tudnak kire/kikre asszociálni. Maximum nagyon szomorú leszek, hogy nekem ilyen emlékek nem jutottak.