Miért olyan néhány szülő, hogy a beteg gyerekét is behajtja, vagy nem hiszi el, hogy beteg?

"15-ös Mint írtam, egyszer nem szimuláltam, az volt a gyakoribb, hogy betegen is jártam... Olyan nem volt, hogy szimuláltam volna, mégis megkaptam, hogy csak "nem akarok iskolába, nem vagyok beteg". Okot nem adtam rá, tényleg mintagyerek voltam."

A te szüleid viselkedése nem teljesen normális szerintem. Elég sok suliban voltam már, ha 120 emberrel nem jártam egy osztályba eddig akkor egyel sem az évek során. Soha nem jött be azért beteg gyerek mert a szülei bekergették.

Viszont arra tisztán emlékszem hogy egyszer egy nagy hóviharban a szüleim bekísértek, én meg 2 gyerekkel ültem az osztályban mert mások nem tudtak bejönni :) Délutánra kitisztult az idő, szépen hazaballagtam.

Főleg bejárós gyerekeknél volt problémás betegen elküldeni valakit, ahol 1-2 óra volt az út (nem kaptak kolesz férőhelyet). Egyszer jött el valaki betegen otthonról, nem szülői nyomásra, a tanárunk küldte haza.

HA ti, akiket elzavartak elmentetek és végigültétek az órákat, akkor a szülőnek az jött le hogy a gyerek kamuzott. Ott volt, túlélte. Há nem? Há de. Mint Besenyő Pistabácsinak, annyiszor van igazam ahányszor akarom :)

Én a helyetekben iskolaorvoshoz, ügyeletre mentem volna a lázzal. Haza már recepttel és diagnózissal mentem volna, igazolással, kiírva a hétre. Ha erre sem úgy reagálnak hogy mostantól odafigyelnek rád, és ez után sem bíznak meg benned (persze kiíratja magát lusta elmenni :)) akkor nem tudsz mit tenni velük. Te ne legyél ilyen szülő.

Én édesanyám ilyen betegen is bejáró, inkább nem mondja, ha fáj típus, és ezt tőlem is elvárta volna. Így sokszor nem hitte el, hogy beteg vagyok. Alapból sajnos elég beteges típus vagyok, úgyhogy emiatt rengeteget pörölt velem.

Részemről mondjuk ha rosszul éreztem magam akkor a) szóltam a tanárnak és hazamentem b) elmentem az orvoshoz és kiírattam magam, haza már csak a recepttel és az igazolással mentem. Ilyeneken nem álltam le agonizálni. Ha igazolásom volt, akkor már édesanyám se volt annyira mérges. (Természetesen ha valaki teljesen megbolondult, és a lázas gyereket is bekergeti vagy terrorban tartja otthon ezzel, az nem való szülőnek.)

Olyan is volt, hogy tényleg csak igazolás kellett, mert barátnőimmel megbeszéltük, hogy inkább moziba megyünk. :D A lógást nem tartom nagy dolognak abban az esetben, ha a gyerek felméri a következményeit, és nem azért lóg, mert dolgozatot akar elkerülni. Mi azért lógtunk, mert épp nem volt semmi aznap. Sose csúsztam ki a hiányzós napos keretből, mindig bepótoltam az anyagot is, mivel nem voltam buta sem.

Jelentem: felnőttem, gimiből két ötös emelt érettségivel, felsőfokú nyelvvizsgával jöttem ki, egyetemet végeztem, dolgozom.

Szülői részről valszeg nem hiszik el, hogy beteg, azt hiszik, hogy lógni akar, nem akar dogát írni vagy ilyesmi. Velem nem igazán lehetett volna megbeszélni ilyeneket, mert felmértem, hogy mit veszünk aznap, mennyire tudom bepótolni, hogy tudom megoldani az igazolást. Aki csak lóg a nagyvilágba, be se pótolja, aztán sír, hogy lemarad, ott bajok vannak, nem egy életképes darab.

Most viszont baromira irritál az, amikor valaki betegen jön be dolgozni. Ma épp egy ilyen miatt szenvedek itthon betegen, köhögve, fájó torokkal, lázzal, tele orral, gyengén, mintha összevertek volna. Mert ő a holnap dolgozója, aki félholtan is bejön és végigköhögi az irodát! Nem, aki beteg, az legyen otthon. Pont.

De ebből mit kell ennyit kihozni?

Mondenki más, mashogy gondolkodunk stb!

A szimulációra egy rafkósabb szülő simán rájön, édesanyám legalábbis rögtön kiszúrta a hazudozást (szakápoló.. minden álbetegséget észrevett). :D

Az ilyesmivel csak kisebb koromban próbálkoztam, középsuliban már rájöttem, hogy bizony nekem lesz sz@r, ha elsunnyogom a sulit. Művészeti suliba jártam, reggel negyed 8-ra, mínusz 1. órára. Egy héten háromszor 12 órám volt/nap, a 8. óra utáni idő szakkörként volt bejegyezve (ez persze normális tanítást takart...). Úgy mentem haza, hogy szinte aludtam, csak a megszokás és az útvonal ismerete vitt haza. Mégis csak egyszer hiányoztam huzamosabb ideig, amikor 10.-ben tüdő- és mellhártyagyulladásom lett.

Egy gyerek igenis csak okkal maradjon otthon, hiszen a régi közhely szerint 'csak magának és magáért tanul'. Középsuliban/gimiben már egy nap kihagyás is meg tud szívatni.