Gondoltatok már arra h hogy milyen lesz gyermeked élete ha ti meghaltok?

Igen. Talán azért merült ez fel, mert a meglátásod szerint míg élsz, addig jó a helyzet, utána már más lesz.Nálunk így van.Mert a párja nem én vagyok, és nem az én értékrendem szerint éli a mindennapokat. Sajnos.Mert így elveszőnek látom a sokéves nevelésem eredményét.

Olyan mint az enyém.Ugyan úgy fog fájni neki ahogy nekem fáj, hogy meghalt az anyukám.

Nincs is gyermekem...

#1-es egy savanyu anyos.

Persze. De biztosan boldogulni fog. Mindent megtettem hogy magabiztos, önálló ember legyen belőle.

Nem akarok gyereket, úgyhogy nem. Azon viszont gondolkodtam már, hogy milyen lesz az élet mondjuk 100 év múlva, amikor én már értelemszerűen halott leszek.

Mert a párja nem én vagyok.. Lol elég beteg azért az aki a gyereke párja akar lenni. Exe anyos az ágyba is befeküdt te is ilyen lehetsz,és a gyerek nem gyuzma h azzá formáljuk amivé nekünk tetszik ő meg egy disz az életében.. De beteg nők vannak..

Azért szeretem a gyakorit, mert élvezetes olvasni azt, hogy egy adott szöveget ki, hogyan értelmez és forgat ki a saját lelkivilága szerint.

Mit lehet azon kiforgatni hogy nem te vagy a gyereked párja?

Ez egy közlés volt, annak demonstrálására, hogy azért más, mert nem én vagyok. A mondat értelmezése mindenki saját neveltetése és lelkivilága szerint történik, ki mit ért bele..Ezért is vagyunk különbözőek többek között.De ezt miért is kell elmondani? Ez evidens, nem?