Mennyire néznétek jó szemmel ha a 4 éves kisfiatok jobban szeretné a nevelőapját mint az édesapját?

2 nap nem ugyanannyi mint 5. Ennyi idos korban pedig a gyereknek minden elmeny uj. Arra nem gondolsz, hogy lehet hogy pont az jelzi hogy "teged szeret jobban", hogy neked tobbmindent mond el?

Meg egy gyereknek a szenzorai is igen jok, eszreveszi hogy a nok kozott megy a rivalizalas es az anyja nem venne joneven ha a parod emlegetne, forditva meg ez kevesbe szamit.

Ne gorcsolj ezen, nem erdemes. Egy gyereknek csak egy apja van es lehet, az pedig te vagy. Ezen semmilyen program, jatszas, stb nem kepes valtoztatni.

Szia!

Általában azt mondanám, hogy ha egy gyerek két gondozó közül jobban szereti az egyiket, akkor nem a gyereket kell hibáztatni, hanem a másik gondozó nézzen magában. De itt egy 4 éves gyerekről van szó. Neki nyilván az számít, hogy kivel mennyi izgalmas dolog történik. Hosszú távon nem ez a lényeg :-) Ha majd 14 vagy 24 évesen úgy érzi a fiad, hogy rád igazán támaszkodhat, hogy te biztos háttérként ott vagy mögötte, ha valamit elszúrna, akkor büszke lehetsz magadra. Hogy 4 évesen éppen ez a helyzet, az teljesen mindegy (gondolom, azért veled is jól érzi magát). Akár az is lehet, hogy ez a Gábor jobban ért a gyerekek nyelvén. De valószínűleg hosszú távon nem olyan elkötelezett a fiad boldogulását illetően, mint te. Ha 10-20 év múlva valami komoly lemondást kéne vállalnia, hogy a fiadnak jobb legyen, nem biztos, hogy megtenné - te meg gondolom igen. De egy négyéves nem lát ilyen mélységekbe.

Úgy tunik , hogy feltekeny vagy

Az, hogy esemenydús programja van otthon es neked elmeséli , még nem jelenti , hogy azt jobban szereti

Ne is kezdj Ilyeneket mondani neki , hogy azt jobban szereti mint teged stb mert megszunik ezzel a lelki nyugalma

Én nem hibáztatnám a kérdezőt azért, mert nem foglalkozik annyit a gyerekével, mint a nevelőapja, mert valószínűleg csak egy héten egyszer-kétszer láthatja.

A nevelőapát sem lehet hibáztatni, hogy "elszereti" a gyereket, egyszerűen törődik vele és kész.

Részben az anyát lehetne hibáztatni, hogy elszigeteli a gyereket a saját apjától. Arról, hogy nem jött ki egymással két ember, nem okolható senki, így alakult, de arról már tehetnek emberek, hogy a gyereket kisajátítják maguknak és lekorlátozzák a másik felet.

Ebben a korban természetes, hogy ahhoz kötődik, akivel több időt tölt.

Én hálás lennék a Gábornak, hogy sajátjaként neveli. Sok történetet lehet hallani, hogy a gyereknek pocsék élete van a mostoha apja mellett. Szerencsére nálatok ez nincs így. Ebbe a helyzetbe bele kell nyugodni a gyerek érdekében. Persze nekem is rosszul esne a helyedben, mert mégis csak Te vagy az apja. De nem néznem rossz szemmel, hanem örülnék, hogy boldog a gyerekem a válás ellenére is. Hagyd, hadd meséljen a Gáborról! Ne vedd el a kedvét! Később majd nagyobb különbséget tud tenni köztetek, és tudni fogja, hogy ki az igazi apja!

Tudom, hogy bántó ez a dolog, de fogadd el! Később majd változni fog a helyzet, ha nagyobb lesz a csemete.

1. A leírtakból egyáltalán nem következik, hogy őt jobban szereti, mint téged. Ha pl. szüleim elviszik egy napra a kisfiamat, akkor este ő is fülig érő szájjal mesél arról, mi mindent csináltak együtt. Csak mivel - finoman fogalmazva - én más érzelmi viszonyban vagyok édesanyámmal és édesapámmal, mint te a volt feleséged új párjával, eszembe sem jut féltékenykedni a kisfiam szeretetéért.

2. Ha tényleg jobban szereti a nevelőapját, mint téged, akkor az valamilyen szinten a te hozzáállásod kritikája is. Nosza, legyél jobb apa! Tulajdonképpen előnyös helyzetben vagy: nem kell napi csatákat vívni a gyerekeddel, hogy mosson fogat evés után, menjen időben aludni, ne egyen csokit evés előtt, pakolja össze a játékait, ne hisztizzen óvodába induláskor stb. stb. stb. Hanem viheted játszótérre, állatkertbe, kirándulni, játszóházba stb. Hozzád csak a szórakozás-élmények kötődnek, a mindennapi dolgok nem. Ha ebből mégis az lesz, hogy a nevelőapát szereti jobban, akkor bizony elsősorban magadat okold.

Elvben örülnék neki, mert minél több ember szereti a gyerekemet/minél több embert szerethet a gyerekem, annál jobb neki. De közben persze érthető a féltékenység is, amit az ember érez.

Én azt csinálnám, hogy beleadnék mindent apaként, vinném a srácot apa-fiú programokra, sok-sok minőségi időt töltenék vele, és igyekeznék elfogadni a felállást, hogy a fiamnak fontossá vált az a másik ember is.

Szerintem nagyon szerencsés kisfiad van, hogy ilyen apja, anyja és pótapja/pótanyja is van, akiknek ő fontos, ráadásul a szülei kapcsolata is jó maradt válás után.

Erre legyél büszke, amikor fáj, amit a Gáborról mesél, mert a legtöbb válás nem ilyen.

Megértem az érzésedet, de hidd el, ez nem azt jelenti, hogy a másikat jobban szereti.

Az, hogy neked mindent elmesél, az a feltétlen bizalom és szeretet jele, ezt ne törd össze benne rosszindulatú vagy féltékeny megjegyzésekkel. Ha bezáródik a lelke irántad, sokkal rosszabb helyzetben leszel.

Én inkább erősíteném ezt a dolgot. Azt tudom tanácsolni, hagyd mesélni, majd kérdezd meg, hogy veled is van e kedve valami hasonlót csinálni, vess fel neki pár ötletet, hogy választhasson. (Rajzolás, közös séta, játék, őszi levelek rugdosása, stb.)

Maradj kitartó, örülj, hogy az új párodat is elfogadta, ebből nem kell gondot csinálni. A kisfiad szerencsés, hogy a válás után valójában két szerető családja lett.