Szülő csak szükséges rossz, de meddig?

Erre nincs szabály. Ha a szülőket zavarja ez a helyzet, akkor üljenek le a gyerekükkel ezt megbeszélni.

És mielőtt a szülők vádaskodni kezdenek, gondolják végig, hogy ők hol hibáztak a nevelésben, hogy ilyen lett a gyerekük.

És ez okoz valamilyen konfliktust, kellemetlenséget?

Ha hozzájárul a költségekhez, akkor biztosan nem tenném ki a gyerekem, ha segítségre van szüksége és haza kell költöznie, akkor sem, ha már felnőtt.

Ha nem látod, hogy törekedne bármire is, akkor motiválni kell, beszélni vele. Hiába felnőtt, ezek szerint azért még szüksége van iránymutatásra.

Alkoholista férjemtől nagy nehezen a szüleimhez tudtam csak költözni. A fizetésem nem volt elég egy albérlethez + 2 gyerek ellátásához. Nem volt más választásom..... A költségekhez hozzájárultam.

Ha az én gyerekem kerülne bajba, hozzám jöjjön. Amíg élek segíteni fogom mindkettőt....

# 6:

Akkor mégis a nevelése lett elrontva. Nem mondom, hogy csak a szülők hibája, mert sok más tényező is befolyásolhatja ezt, de a fő felelősség mégiscsak a szülőé. De ilyen helyzetben egy beszélgetés nem elég. Ezzel még nincs letudva semmi, csak az első lépést tettétek meg.

Viszont ha ez a helyzet mindkét félnek jó, vagy legalább elfogadható, akkor nem mondom, hogy minden áron változtatni kellene rajta. Azt viszont mindenképpen tudatosítani kell, hogy előbb-utóbb eljön az idő, amikor már ezt az életmódot nem folytathatja, erre fel kell készülni.

Az viszont, hogy egy gyerek csak úgy átnéz a szülein, nyilván nem helyes. De ezen is nagyon nehéz már változtatni ilyen korban.