Édesapám olyan, mint egy nagy tinédzser és felelőtlen a pénzügyekkel, van erre megoldás?

"Ő ne festessen, akkor te meg ne szórd a pénzt piacképtelen, büfé OKJ-ra."

Ja, bocsánatot kérek, hogy a nettó 150-es adatmásolgatós munka helyett egy biztos, előbb-utóbb többet fizető, számomra érdekesebb szakmát akartam, erre ráment félmillió forintom, a 21 nap szabadságból 6-7, de a sikertelen állásinterjúk miatt több, az első tanfolyammal estéig, a másodikkal szombatjaim.

Arra gondoltam, hogy többet kereshetek, így félretehetek magunknak.

(De ha azt írtam volna bele a kérdésbe, hogy irodai admin vagyok, azért jött volna a savazás, hogy miért nem tanultam. Tényleg igaz lehet, hogy a politikai helyzet miatt frusztrált ez a nép.)

Bocsánat, az nem érdekel, kinek mi sz.rabb...

Más albérletet fizet, de nem gondozott tök egyedül rákos beteget, a számára a világon legfontosabbnak nem nézte végig tökegyedül a leépülését majd nem temette el. Például.

Akkor leírom: a fogászatomra adott pénzt, karácsonyra illetve ha megyek hozzá és vásároltam, túl sokat fizet. A fogászat egy nagyon kellemetlen nem várt kiadás volt. A többire sajnos úgy tekintek, hogy én nagyobb eséllyel bírom megállni a túlköltekezést és félretenni a pénzt, mint ő.

Ha magánál hagy 20 ezret (példa!!!!!!), elkölti, de ha nálam, visszakapja, ha beteg lesz.

De fogalmatok sincs, hogy élünk, mire költünk, mikor ad vagy mikor nem, mit dolgozunk, csak a legrosszabb feltételezése, a bántás, a rosszindulat, a frusztráltság kiélése megy.

Ha valahova beírnám, hogy havi 175 ezer Ft kereset már nem rossz, olyan 0%-ot kapnék, mint ide Lacháza.

Ide bírtam, hogy eddig kevésnek bizonyult, elromló dolgok, egészségügyi problémák miatt meg mert használható végzettséget akartam szerezni - le vagyok hurrogva, hogy képzelem, hogy ezt keveslem.

Mindegy, szerintem hagyom ezt a kérdést...

A lényeg, hogy látom magam ruhára havonta 10-20 ezret költő, havonta fodrászhoz, többször műkörmöshöz járó, szolizó, sohasem főző, nem tanuló, sőt, a semmire felmondogató lányként, aki kihasználja az apját...

Mert kb ezt feltételezitek rólam.

Egyébként a fenti felsorolással sincs baj természetesen, csak tényleg nem tudom...

Mindegy, ez a rosszindulat számomra felfoghatatlan.

Na akkor még egyszer.

Apum nagyon felelőtlen az anyagiakkal, (más is mondta már) ez egyfajta kompenzálás nála. Régen a Nagyimtól kapott segítségből is luxuscikkeket vásárolt, kétévente 300 ezres teló, amíg még jó volt a régi stb.

Most jól keres, nettó 200 felett, de úgy látom, ő olyan, hogy havi 500-at is elverne, sőt még a hitelkeretéből is használna.

Aggódok érte, mert marhára nem egészséges illetve áll a zászló, hogy mikortól nem végezheti a jelenlegi munkáját.

Természetesen szívesen segítenk majd neki én, ha megtörténik az, hogy nettó 90-ért bejelentetlenül kell ismét dolgoznia, vagy leszázalékolják, vagy bármi.

Ugyanakkor aggódom, hogy bele fog szólni a pénzügyeimbe, túl sokat fog költeni akkor is és nem fogom bírni.

Ha így folytatódik, nem fogjuk ketten bírni anyagilag.

Én magam aránylag spórolósnak tartom, kevés új ruhát veszek, új cipőt kvázi akkor, ha a régi már rongy, nem járok manikűröshöz, szoliba tavasztól akarok, így valami mással kell majd spórolnom. A rezsim hála Istennek alacsony, ebéd SZÉP-kártyából vagy főzöm magamnak (így kijön 250-300-ra csirkehússal is a kifőzdében vett 1 000 Ft helyett és talán egészségesebb is), ebéd szépen otthon tojás, szendvics, talán az is olcsóbb, mint a péksüti.

Ennyi.

A sok savazást köszönöm.