Miért kell a gyerek előtt kifigurázni engem?

Unokahúgom 8 éves, betegesen rám van kattanva. Folyamatosan mászik rám, ugrál rajtam, ha leülök, azonnal az ölemben van. Viszonylag gyakran látom, mert a nagynénémék a nagyszüleimnél élnek, így hiába akarok mondjuk csak mamáékhoz menni, a gyerek ott lesz. Ez nem is lenne baj, csakhogy nagyon "sok" és neveletlen, kezelhetetlen. Hisztizik mindenen (de a vörös fejjel üvöltős, földön fetrengős hisztiről beszélek), hazudik, üt-vág-harap. Folyamatosan azt akarja, hogy nálam/nálunk aludjon. Viszont ennek több akadálya van:

1. a szüleim elváltak, én ha hazajövök Pestről (ott tanulok), akkor anyánál vagyok. Anyának semmi köze ehhez a családhoz, nem is beszélnek, tehát most az unokahúgom minek lenne ott... Ráadásul anya és a férje nem rajonganak a gyerekekért, esténként szeretik a csendet és a nyugit. Nem még hajnal 1-kor is egy 8 éves dumálását hallgatni...

2. Sokáig alszom. Nekem a reggel 8-9 még szinte hajnal, viszont az unokahúgom maximum 6-ig alszik, utána szórakoztatni kell.

3. A barátommal hétköznap nem tudunk találkozni, én Pesten élek, ő Szegeden. A hétvégék azok, amikor együtt tudunk lenni, egymásnál aludni. Nyilván nem fogok egy gyereket magunk közé fektetni...

4. Fél (maximum 1) óra bőven elég ebből a kislányból. Mint írtam, nagyon neveletlen és nekem semmi kedvem idegesíteni magamat a hülyeségein.

Már mondtam többször, hogy nekem nem olyan jók a hétvégék az ottalvásra, meg a barátommal vagyok leginkább, vagy elmegyek a barátnőimmel bulizni. De ilyenkor azzal jön a nagynéném, hogy jaj hát egy éjszakát csak kibírok nélkülük... Szóval már nem is mondom, hogy nem jó, csak annyit, hogy majd máskor, majd a szünetben, stb. És ma is mondtam, mire a nagynéném elkezdte mondani, hogy "Igen Szívem, majd 25 év múlva, az esküvőd előtt ott alhatsz nála egyszer", meg hogy "Persze majd majd majd, ennyi majd nincs a földön se."... Nem értem, miért nem esik le neki, hogy nem hiányzik nekem 20 éves egyetemistaként az, hogy bébiszitterkedjek. Meg legutóbb is a lánya elkezdett hisztizni, hogy vigyem el kocsikázni. Mondta az anyja is, hogy na, vigyem már el egy fél órára. Gondoltam majd ad benzinpénzt, ha hazaértünk (én nem dolgozom, nincs fizetésem), de nem. Csak megköszönték, és bementek.