Meg kellene tennem ezt az apámnak? Ha szerintetek nem akkor, hogy tudnám megmondani neki, hogy menjen a piskótába az elképzelésével?

Elég bonyolult a családi háttér, de megpróbálom érthetően megfogalmazni, bocsi, hogy valószínűleg hosszú lesz.

Apámnak 3 gyereke van 3 nőtől, én vagyok a középső (25, 19, 6). Kb. iskolát kezdtem, mikor már külföldön kezdett dolgozni, majd nem sokkal Magyarországon letelepedett kb. 1 órányi autóútra tőlem és anyutól. Majd szépen kialakul mindenkinek a saját élete. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy apámmal éltem volna.

Szüleim jóban maradtak, anya sokáig támogatta apát anyagilag, amit elvileg meg fog adni/adogat vissza. De anyum nem igazán tudja, hogy egyáltalán mennyit adott neki. Tartásdíjat sohasem fizetett, nem kért anya.

Néha jártam hozzá, kb. évente egyszer, de mióta húgom megszületett nem nagyon. Telefonon szoktunk beszél, de igazából általáben ez agy "mi újság?" "semmi" szokott lenni. Ha hosszabban beszélünk gyakran a csináljak meg neki valamit/nézzek utána a neten valaminek szokott lenni. Találkozni egész gyakran szoktunk, mikor valami ünnepelni való van.

Év elején elég nagy változás történt az életében, mert a munkahelyén elég bonyolult a helyzet, ezért átküldték a mi városunkba dolgozni. Tehát naponta ingázik kétszer 70 km-t. Nyárra húgomat félúton az anyai nagymamánál hagyták a hétközapokra és csak hétvégére viszik haza a gyereket. Viszont szeptembertől a gyerek iskolába fog járni, itt az én városomban. A nagyinak megszervezték, hogy a mi városunkba átköltözik és a gyerek ugyanúgy, mint nyáron, nála fog lakni, ő viszi iskolába, foglalkozik vele. Viszont októberig nincs lakás a nagyinak még, így van egy hónap, amikor a gyereket valahogy be kell juttatni az iskolába.

Apa először anyukámnak mondta, hogy majd akkor nálunk fog lakni. Már előttem is elhangzott, hogy "(tesóm neve)-ám majd (én nevem) szobájában fogsz lakni, míg elkészül a nagyi lakása". Tehát nem is kért még meg minket, hanem szinte kijelentette. Én nem is végig lennék abban a hónapban itthon, mert messze, másik városban tanulok egyetemen.

Szóval, ha apám elképzelései szerint lenne, akkor 4 napig lennék a húgommal, akit bár szeretek (ami lehet, hogy most nem jött át, de itt csak a negatív oldalát írtam le mindennek), de az őrületbe tud kergetni. Neveletlen, elkényeztetett, őrjöngő atombomba, akit minden 1 percig köt le, nem lehet semmit sem csinálni vele. Többször lemértem már ezt az időt, youtube videót úgy néz, hogy megnyitja, majd 1 perc környékén, "ez jobb lesz". Egyedül nincs el, folyamatosan mondja a magáét, áriázik, ugrál. Ezekben a napokban én szeretnék visszahangolódni, esetleg kicsit ismételni (amiből úgy sem lesz semmi), pakolni a koliba, élvezni az utolsó halk napokat az újabb őrjöngő kolis év előtt. Semmi kedvem egy hat évest szórakoztatni suli után + suliba kísérgetni. Ja, aludnék még, míg nem kell az egyetem miatt felkelni.

Majd csütörtökön mi sem tudnánk a gyereket ellátni anyával, mert akkor költözök vissza a koliba, visszük fel a dolgaimat. Utána péntektől anyámnak kellene egy olyan gyerekkel együtt élnie, akihez genetikailag semmi köze. Anyát annyira nem zavarja, de őt apával kapcsolatban semmi sem zavarja, nem mer apának nemet mondani. De anya is dolgozna, nincs ideje egy pörgő gyereket

Még néhány dolog ahhoz, hogy én miért nem szeretném ezt a helyzetet és plusz tények a helyzethez. Van 2 kutyám és 1 macskám, akik velünk élnek a lakásban. Húgom imádja az állatokat, de ha csak egy is ránéz visítva rohan el. Az egyik kutyám mindenkire ugrál, kb 4-5 kilós kutyákról van szó, halálra akar nyalni. Húgom erre ordítva, visítva ugrál jobbra balra. A másik kutyám pedig kicsit autistaként viselkedik. Neki csönd kell, nem szereti igazán az érintést, a miénket már úgyahogy szereti, de idegennél fel tud visítani. Húgom olyan hatással van rá, hogy ha utcán gyereket lát őrjöngve menekül. Ha húgom feljön hozzánk először az asztal alá bújva ugat, majd kicsit megnyugszik, de amint húgom látványosabban megmozdul, hangoskodik újra őrjöngeni kezd a kutya is. Gyakran pisit is ereszt ösztönösen félelmében.

Nem igazán szeretem, ha a szobámban bárki tesz-vesz. Húgom folyamatosan nézelődik, ezt vegyük le-meg azt. Ha valami megtetszik neki, akkor "ez nagyon tetszik, nekem adod" "nem" "de nekem ez nagyon tetszik, nekem ez nagyon kell". Nem ismeri a nem szót, mindent megkap, hogy ne hisztizzen.

Én nem szeretném, hogy anyukám vele legyen. Nem így érzek, mivel nem nagyon éltem apával, nem is gondolom szó szerint így, de csak így tudom megfogalmazni: már az apámat ellopta, nem akarom, hogy anyámat is. Szóval nem akarom, hogy míg én egy koliszobában nyomorgok, addig a húgom az én anyámat kínozza. Az az én dolgom :D

Mégis akkor miért nem tudok apámnak nemet mondani. Mert kiakad. Ha közölném vele, hogy felejtse el akkor hálátlan sz.rházinak gondolna és mondana. A nyáron kb 10 napot náluk voltam, mert megkértem, hogy hozzon össze egy szorgalmi gyakorlatot nekem a nyárra náluk. De nagyobb része a húgom miatt tölöttem ott. Sajnos már végignéztem ezt amikor bátyámmal megtette. Csomó nyáron ott gürizett apának, segített az építkezésben, kertészkedésben, majd egyszer közölte, hogy már buliba hivatalos és apám szájából még a kitagadlak szó is elhangzott, ha jól emlékszem.