Hálás vagy azért édesanyádnak, amiért megszülettél?

Nem volt választása, bőven a lehetőségek után derült ki, hogy terhes. Hiába voltak házasok már évek óta, nem aakrtak még gyereket, és ennek ittam a levét egész gyerekkoromban. Igyekezett anyagiakban megadni mindnet, de csórók voltunk, élmények nuku, törődés, szeretet semmi, legalábbis tőle nem. Mindig anagyszüleimhez voltam lepasszolva, anyámból csak annyi maradt, hogy igyekeztem nagy ívben kerülni, mert mindig ideges volt, mindig kapkodott, és soha nem volt hozzám egy kedves szava. Lelkileg tönkretett, 30 fölött is bőven iszom a levét annak, hogy milyen sz..r gyerekkorom volt (persze, jöhetnek a hurrogók, hogy másnak mennyivel rosszabb volt...). Azért hálás vagyok, hogy a taníttatásomért mindent megtett, így most pár éve végre, kemény munkával elértem,, hogy úgy élhessek, ahogy szeretnék, de jó lett volna, ha néha legalább nem érzem magam koloncnak, vagy némi közös családi élmény (nem tengerparti nyaralásra gondolok, hanem legalább annyira, hogy vacsora közben jókedvűen beszélgetni, arra, hogy kedvesen bezséljen velem, tényleg érdeklődjön, tödőjön, legalább napi 5 percet rászánt volna arra, hogy érdekelje, hogy mi van velem) Én nem akarok gyereket, jól elvagyunk a férjemmel, nem akarok betolakodót az életünkbe.

Ahogy az anyuka mondja:én tettem meg a szivességet,mert ö mindig is szeretett volna egy fiút és egészséges vok..

Igen.

Nem mert nem igazi anya. Csak magával törődött mindig, meg a pasikkal. Apámat is tönkretette mert össze vissza kúrt miközben apám hűséges volt hozzá. Ez hozzájárult ahhoz, hogy nőgyűlölő lettem. Egyetlen nő sem érdemli meg, hogy küzdjenek érte.