Miből marad ki az a férfi, akinek 4 éves korában meghalt az apja,24 éves korában pedig az anyja?

"mindenkivel olyan vagyok, amilyen ő velem. és mindenkihez olyan vagyok, amilyen cserébe is jól esne."

A kettő nem ugyanaz. Az utóbbira törekedj.

"saját érdekemben is, meg mert sajnos így nevelt anyám."

Na, akkor itt van egy pont, amiből kimaradtál: nem tudhatod, hogy az apád hogyan nevelt volna ilyen szempontból. Lehet, hogy úgy nevelt volna, hogy most ne tedd bele a mondatba, hogy "sajnos". Lehet, hogy megtanította volna, hogy ne legyenek ellenérzéseid a bibliai tanításokkal kapcsolatban, mert attól függetlenül is, hogy vallásos vagy-e nem ugyanaz a bibliai értelemben vett "bárány" meg az elvileg szinonimája, a "birka", úgyhogy semmi életképtelenséget nem vár el a Biblia, sehol se mondja, hogy legyél birka. Kimaradtál abból, hogy lásd, hogy ő hogyan éli meg ezt, ő hogyan viszonyul olyanokhoz, akik hozzá rosszul viszonyulnak, stb. Hogy hogyan viszonyult hozzájuk huszonévesen, harmincon túl, stb. Leginkább ez maradt ki szerintem: hogy lásd őt millió helyzetben, lásd, amikor jól dönt és amikor rosszul, lásd őt erősnek és elesettnek, vidámnak és türelmetlennek, kiábrándultnak és bizakodónak, stb. Ez az, ami a legtöbb, amit egy gyerek kaphat a szülőtől: a jelenléte.

Nagyon nehéz kérdés ez, hogy miből maradsz így ki. Mert annyi mindenből, hogy képtelenség felsorolni. De még ha fel is sorolná valaki, akkor se tudhatná senki, hogy neked abból a listából mi az, ami fontos és mi az, ami kevésbé - mert nem csak úgy merül fel a kérdés, hogy most mit tartasz belőle fontosnak, hanem hogy majd mondjuk tíz-húsz-ötven év múlva mi fog beléd hasítani. Mert az ember életében egyszercsak történik valami, amire nem is számított, és akkor rátör, hogy mennyire más lenne most ez az egész helyzet, ha közben itt lehetne mellettem az apám, aki még simán élhetne, mert még csak x éves lenne, és akkor tudatosul benne, hogy na, itt van még egy dolog, ami kimarad az életemből, merthogy épp most marad ki belőle a szemem láttára. Meg hiába is írná le bárki, attól még ugyanúgy kimaradna az életedből: hiába tudnád már most, huszonéves korodtól, hogy igen, x meg y dolog nekem kimaradt vagy ki fog maradni, attól még ugyanúgy ott tátong az űr az életedben, ez az elméleti tudás, hogy x dolog kimarad(t), nem tudja betölteni az űrt. De lehet, hogy azért látom így, mert nekem is csak 13 éves koromig élt az apám, és talán akinek még 100 évesen is él, az jobban el tudja mondani. Bár szerintem az meg egy csomó mindent annyira természetesnek vesz, hogy eszébe se jut megemlíteni, és inkább csak akkor érzi majd ő is, hogy mennyi mindent jelentett neki az apja, amikor nem lesz...

A szülői támogatásból..

Nem lesz könnyű..

En nem eppen tartozom a meghalt szulo gyereke kategoriaba, de szerintem valasz erteku lehet..

Az apam nem torodik velunk kis korom ota, tobbnyire mintha nem is letezne. Furcsa volt sok apak napja, a ballagas, az erettsegi stb, mindenkinek ott volt az apja, az enyem nem. Szoval ezek utolag erezhetoen rossz emlekek, ott jo lett volna egy apa. Anyam reszerol lenne egy ket pillanat amikor jo lett volna ha reszt vesz az eletemben. Mondjuk a novevalasom elott az elso menses, aztan az elso szakitas es egyeb ilyen dolgok ahol van kihez fordulni. Erdekes mert amugy szeretem anyamat, nagyreszt kivette a reszet es orulok hogy nem egy fater 2# de attol fuggetlenul jo lett volna ha a szalagavato probara eljon legalabb anyam. Szoval foleg azok az eletpillanatok amiket nem felejtessz el, ahol a szulok tobbnyire jelen vannak

Nagyrészt kimarad neki az apaminta. Egy apa rengeteg gyakorlati dologra taníthatja meg gyerekét élete első 20-25 évében. De rengeteget számít a személyes példája is. Hogy hogyan kell férfi módra elviselni a lelki terheket, hogyan kell a kudarc után felállni és folytatni az életet. Hogyan kell támaszt nyújtani a feleségének és a gyerekeinek. Hogyan kell kiállni értük, képviselni a család érdekeit kifelé.

Illetve kimarad az, hogy milyen jó, mikor gyerekeidnek örülnek a szüleid, látják fejlődésüket, ill. tanácsot tudsz kérni tőlük, no meg rengeteg segítséget jelent, ha tudnak rájuk vigyázni időnként.