Miért baj az, ha nem kellenek a családi „ereklyék”?

Nem kell ezen lelkizni.

Az esetek többségében értéktelen, kopott kacatokon rugóznak a hagyatékozók, mert semmi fontos dolgot nem hagytak maguk után és azt hiszik ezzel valami nagy dolgot tesznek, mondanak.

Nagyon ritka az, amikor tényleg komoly érték kerül elő a hagyatékokból.

Az nagy átlag, a csórósága megmaradt, értéktelen romjaihoz ragaszkodik görcsösen.

Nálunk is ugyanez volt...

Oké, tényleg vannak családok, ahol értékes tárgyakat, ereklyéket őrizgetnek, de szerintem azért nem az az átlagos, hogy vagyonokat érő tányérok és szőttesek között élnek az emberek. Az én nagymamámnak is volt egy-két régi Zsolnay porcelánja, de a legtöbb dolog, amit rám akar sózni az csak értéktelen kacat volt... Régi molyrágta, foltos, rongyos lepedők és ágyneműhuzatok, kopott függönyök, karcos étkészletek, tipikus retro bútorok stb.... Volt egy-két dolog, ami még jobb állapotban volt, de eszembe nem jutott volna olyan cuccokat vinni a lakásba, mert nem tetszettek és a világon semmi szükségem nem volt rájuk. Ezt mindig elmondtam neki is, hogy nekem nem kell, nekem ne adja oda stb., de őt ez nem érdekelte, mert "vidd el, majd jó lesz valamire"... Nekem is az agyamra ment már, de szimplán megköszöntem, aztán a tudtuk nélkül kidobtam a francba vagy, ami még használható volt azt elvittem egy-két szervezetnek, egyesületnek, akik szétosztották annak, akinek szüksége volt rá. Én úgysem használom, nem akarom ide-oda rakosgatni sem feleslegesen és csak foglalná a helyet, szóval jobb ötletem nem volt.

Én csak bologattam aztán mindent kidobtam kb. Kell a fenének három érkészlet, meg szönyeg, régi butor, egyéb limlom.

Persze ami tetszett, vagy használható volt, azt eltettem, örzöm vagy használom is. Pl ékszeresdoboz, varroskészlet, disztük, mákdarálo kávéfözö, ilyesmik.