Miért baj az, ha nem kellenek a családi „ereklyék”?

“Köszönöm szépen.” Ami más számára nagy érték, azt nem elegáns lekicsinyelni.

De lehet hogy ér is valamit. Ha egy 80-100 éves soha nem használt Zsolnay, Herendi, vagy csak Hollóházi készleted van arért hidd el szívesen adnak neked jópár Tescos, Auschanos vadiúj tányérkészletet.. :)

Ismerős a „ha majd meghalok, ez is a tiéd lesz” szöveg?

Igen, ismerős. Drága mamám még a 80-as években mindig ezt mondogatta nekem. Én olyankor kedvesen mosolyogtam, hogy "persze mama, majd vigyázni fogok rá én is" szöveget mondtam. Én olyan 20 éven át hallgattam, és mondtam a sablon mondatot. Amikor mama bekerült a kórházba, újra mondta, sőt papírt is írt. Mondta, hogy reméli segítenek majd a féltve őrzött családi ereklyéi.

Temetése után anyám közölte, hogy minden ami a mama házában volt vigyem el, mert az enyém. Elvittem, és nálam is a padlásra vagy pincébe került. El is feledkeztem róla majdnem 15 évig. 2-3 éve úgy döntöttünk, hogy a padlást beépítjük, így újra előkerültek mama hagyatékai. Átnéztem őket, és akkor döbbentem rá, hogy mama igencsak értékes dolgokat gyűjtött. Volt olyan ezüst étkezőkészlet amit az első világháborúban használtak, és Osztrák- Magyar Monarchia jelzése volt benne. Komoly összeggel eltudtam adni. Voltak más értékes dolgok, egyszerűen ledöbbentem, hogy mama sosem mesélte el, hogy honnan szerezte a kincseket. Ami nekem a legmeglepőbb tárgy volt, az egy XVIII századi képeslapok voltak, tökéletes állapotban. Ezeket a képeslapokat egy neves budapesti múzeum vásárolta meg.

Ha majd eljön az ideje, nem árt ha átnézed a családi ereklyét, főleg, hogy ma jó pénzért eladhatóak a "retro" tárgyak.

46/N

Nekem is mindig ezt mondta. Nem értem miért ne lehetne ráhagyni, neked is sokkal egyszerűbb és neki se bàntó. Neked se esne jól ha öreg korodban a számodra fontos tárgyra közölné veled az unokád hogy szemét. Még ha az is, lehetne benned egy kis tolerancia.

Mi mindent átválogattunk. Ami rossz állapotban volt/tényleg senkinek se kell, kidobtuk, a többit megtisztítottuk és eladományoztuk. Csak néhány dolgot tartottunk meg.

És hogy milyen különös energia befektetésembe került kedvesen megköszönni és mosolyogni 27 éven át? Semmibe...

"Miért kellene a szétkopott, hatvanéves faliszőnyeg?"

Mert lehet, hogy többet ér mint neked az éves fizetésed pl.

Amúgy az okos, egyetemet végzett "értelmiségi" unoka kidobálja a RÉGI kacatokat, míg a tanulatlan kisebbségieknek meg láthatóan több eszük van, hiszen ebből igen jól megélnek.

Minden újság tele is van az ő hirdetésekkel, hogy "hagyatékot veszek".

Nekem annyira ismerős, hogy már minden az enyém is lett, amit hajdanán mondogattak.

Semmit nem kell mondani. Ami értéktelen kacat volt, azt kidobtam, az értékes tárgyakat megtartottam, ahogy a nagyon személyes tárgyakat is, mint az ékszereket, apám óráját, nagyapám citeráját, nagyszüleim nászajándékba kapott festményeit stb.

Majd 20-30-40 év múlva ráérsz gondolkozni azon, hogy mit tartasz meg, és mit nem.