Anyám férje nem száll le rólam. Önigazolást keres?

27 éves vagyok és a párommal élek. Mindketten dolgozunk, értelmiségi munkát végzünk. Anyám férje, amikor találkozunk, folyamatosan azzal piszkál, hogy mikor szülök. Nekem egyelőre eszem ágában sincs szülni, ugyanis nincs lakásom, nincs hova, albérletbe meg nem fogok.

Azt is mondtam neki, hogy mivel nemrég fejeztem be az egyetemet, örülök, hogy végre teljes állásban dolgozhatok és kiélvezhetem a munkám gyümölcsét, nem adnám fel máris egy gyerekért. Ekkor rám száll, hogy önző, karrierista vagyok és fogalmam sincs, mekkora öröm egy gyerek, illetve azzal jön, hogy anyám is feladta a munkáját a féltesómért. Szerinte egy nőnek olyan áron is szülnie kell, ha félbeszakad a karrierje és utána nem tud visszamenni dolgozni a szeretett munkahelyére.

Akárhányszor találkozunk, ezzel jön. Ha jön egy reklám a tévében, amiben baba van, mutogatja nekem. Folyton azzal jön, hogy "bezzeg anyád...". Anyámat ő tartja el évek óta, pedig a tesóm már elvégezte az általánost is. Folyton leszólja a munkámat, mert hogy az "csak irodai" munka, ami szerinte nem is rendes munka.

Hiába állítom le, máskor újrakezdi. Anyám nem cseszeget. Mit mondjak neki hogy leálljon? Egyáltalán miért nem teljesen mindegy neki, hogy szülök vagy nem, vagy hogy mikor szülök? Önigazolást keres a saját elcseszett életére, amiért két munkahelyen is dolgozik, hogy eltartsa anyámat meg a féltestvéremet?