Mit csináljak ha a családom nem szeret?

Pedig ez lenne az egyetlen megoldás, elköltözni, és barátokat szerezni, járj klubokba, kiránduló csoportokba, előbb-utóbb nem leszel magányos, ideje lenni élni az életed.

Szerintem a költözésen kívül mást nem tehetsz. Ha anyagilag megteheted, akkor csomagolj és menj! Már most is egyedül vagy, már most sem számíthatsz rájuk, csak most egy mérgező szar környezetben.. Ha elköltözöl, pont ugyanennyire leszel egyedül, de legalább senki nem bántalmaz lelkileg. Szerintem megéri, nekem legalábbis életem legjobb döntése volt megszakítani a kapcsolatot a családommal (ők is így bántak velem, csak vertek is mellé).

Igen valahova el kellene járnod.Mindegy hova.Ha városban laksz sakk szakörre pl,valami KAMU dolog kellene ,aminek kapcsán kitudsz szabadulni otthonról.Kár,hogy nem írtad le a NEMEDET,és a KORODAT.Amit leírtál,ezt férfi is nő is írhatta 16-tól 30éves korig.

Keress olyan munkahelyet, ahol van munkás szálló. Én már indulnék is.... 25 éves vagy. Valahol érthető, hogy már nem akarnak eltartani. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy nem szeretnek. Valamilyen heppje minden szülőnek van. Anyuka vagyok 28 éves. De én már 17 évesen éreztem, hogy teher vagyok a szüleimnek. Így fogtam magam és pakoltam... Persze szerencsém is volt, mert találtam párt magamnak és így el tudtunk költözni közös albérletbe. Így mondhatom a költözésbe nekem se segített senki. De találsz egy olyan munkahelyet ahol van munkás szálló. Már lehetsz is végre önmagad. Attól függően mi a szakmád. Mert van ahol albérletet is támogatnak. Állj talpra és irány dolgozni. Kezdj el gyűjteni, félretenni és vagy hitelre egy kisebb lakás, pl 50 négyzetméter egy nem túl drága városban (és akkor inkább fizess a bejárásért) vagy pedig egy olcsóbb albérlet. Szóval hajrá. A sorsod magad irányítod. Ha félsz elindulni az életben akkor nagyon buta vagy. Mert ha azt mondod a szüleidnek elmész megpróbálod fentartani magad, de ha még is úgy alakul, hogy nem sikerül. Visszafogadnak-e ideiglenes-en még újra nekifutsz. Akkor mire vársz? Mi a legrosszabb eset? Hogy vissza kell költözz a szüleidhez? Nem az utcára kerülsz.. csak a szüleidhez akik visszafogadtak. Talán ha ezt az oldalát nézzük, lehet, hogy benned van a hiba. Amíg a szülői segítség ott van az ember háta mögött, addig kell megpróbálni önálló útra lépni, mert aztán nagyon nehéz...

Szerintem ez mind annak a jele, hogy ideje lenne saját lábra állnod. Én már 18 évesen elköltöztem, mert éreztem, hogy felesleges vagyok, és csak rám telepszenek. Ennek már tíz éve. Az elején nagyon nehéz a semmiből indulni, de hidd el nagyon megéri! Én kollégiumból költöztem át később albérletbe, majd feltornáztam magam, most már férjnél vagyok, házat vettünk. Rengeteg munka, kitartás, később beérik a gyümölcse!

8-as! Itt mindig a kérdezők a szent és sérthetetlenek, és akit leírnak, azok a szemétládák :D Igazából itt senki sem fogadja el a nemleges válaszokat, mert itt nem a kérdés megoldására kíváncsiak, hanem sajnáltatni akarják magukat, vagy csak panaszkodni egyet. Változtatni persze nem változtatnak, mert általában akaratgyenge emberek :D És ha valaki nem sajnálja őket, hanem neadjisten a másik szemszögéből látja a dolgokat, (ergo szülő szemszögéből), akkor elszidják mindennek, és lepontozzák :D

8-as. Az a baj, hogy nem nézel a dolgok mögé. Az én szüleim sose mondták volna, hogy költözzek el, de amikor egy kereső van és a másik szülő beteg. Akkor pl.érthető ha a gyerek érzi, hogy teher. Akarva akaratlanul mert a szülő mindent megtesz, hogy a gyereknek jó legyen. Főz most takarít.. De azért 25 évesen már erre magától is rá kellene jönnie minden "gyereknek", hogy talán most már illene a szülőket is élni hagyni, és ha nem is elköltözni, de mondjuk beszállni a rezsi költségbe, főzni, mosni, takarítani maga után. Szerintem ez a normális. Nem az, mint pl nagybátyjám, hogy a 80 éves mamám házában él, dolgozik, de nem ad haza semmit. Azért már 25 évesen, egyetem után. Szerintem ez már illő lenne. Nem az, hogy ülök anyám szoknyáján egy életen át még nem jön a szőke herceg fehér lovon...