Azok a szülők, akik elvesztették a gyerekeiket, hogy dolgozták fel?

Én meg nem akarok magam mellé senkit ezek után... sem egy másik gyereket, sem egy másik férfit.

ŐKET szeretném visszakapni. Sajnos nem lehetséges, és ha ők nem lehetnek velem, nem kell más.

Sokszor álmodom velük, vagy a szeretkezéseinkről a férjemmel :) keserédes, de olyankor fizikálisan is érzem őt/őket.

Felébredek mosolyogva, és mikor oldalra fordulok, hogy megsimogassam az arcát, gyomorszájon rúg a felismerés, hogy "de már meghalt a fiunkkal együtt".

A jegygyűrűmet a mai napig viselem... azt hiszem, annak a letevése lesz a pont, hogy készen állok egy új kapcsolatra .

4 vagy 5-ös voltam.

Még nem dolgoztam föl, túl friss az élmény. Két hetes kisbabámat veszítettem el...szerintem csak az idő segít és az, ha az embernek sikerül találni valami magyarázatot a megmagyarázhatatlanra.

Én abba próbálok kapaszkodni, hogy ez tanít valamire, hogy ennek így kellett történnie, hogy ő már egy másik helyen van stb. ez leginkább hit kérdése. Amikor már tudtam, hogy esélytelen az életben maradásra én azt mondogattam neki, hogy döntse el mit szeretne, hogy nem haragszom, ha elmegy, mert akkor is lesz esélye visszatérni...(de ez az én elképzelésem).

Nagymamám felnőtt gyermekét veszítette el (csunya balesetben) és ő vallásosként azzal vigaztalta magát, hogy Isten hívta el a gyermekét és azert, mert neki nagyobb szuksege van ra. Amikor kesobb a sirjanal talalt egy kidobott kiskutyat, hazavitte es azt mondta szerinte ezt a gyermeke kuldte neki.

Amiket itt olvastam...sirtam/sirok most is.

Az elso valaszolo irta:

"Mert nem lehet egy kategóriába sorolni azt az érzést, mikor egy néhány napos baba hal meg azzal, mint mikor egy 25 éves fiatal hal meg"

Sajnos de egy kategoria, mert egyforman elviselhetetlen es nehezen feldolgozhato, sokan a magzatuk/embriojuk halalat is meggyaszoljak es nehezen viselik. Ami szamomra a legfajdalmasabb es ez nem a gyermek koratol fugg, hogy a halallal a kozos jovo is meghal. Persze sokan azt gondoljak, hogy ahogy valaki egyre jobban hozzank kotodik es sok ideje vagyunk egyutt, az elvesztese fajdalmasabb. Ez lehet igy van, de legalabb vannak kozos elmenyek, amik idovel atalakulhatnak szep emlekekke (ha sikerul a gyaszfolyamaton vegigmenni). Egy minel kisebb gyerek halalakor azonban fajoan keves az egyutt toltott ido es még abba se lehet vigaszt talalni " hogy legalabb ennyi idot egyutt lehettunk". Az uresseg es az elszalasztott lehetoseg minden esetben nagyon fajdalmas.

A legrosszabb az egeszben, hogy nem ezt erezzuk az elet termeszetes rendjenek még ha a termeszetben a fiokak, kis kolykok gyakran meghalnak joval a szuleik elott. :-(