Fogták már rátok, hogy drogosok vagytok?

Rólam anyám hiszi azt, hogy "drogozok"

Pl. migrénes vagyok, iskolaidőben a koránkelés, rendszertelen étkezés, kevés alvás, stb. miatt még gyakrabban jön elő és volt, hogy szinte minden héten fájt a fejem, annyira, hogy nem bírtam ki gyógyszer nélkül. Akkor elkezdte előlem dugdosni a fájdalomcsillapítókat, mert szerinte rá vagyok szokva. Egyszer volt egy nagyon durva, napok óta tartó fejfájásom, amikor egyik reggel felkeltem, az egyik szemem is kicsit be volt dagadva és szédültem, hányingerem volt, persze nem engedte, hogy gyógyszert vegyek be és elküldött iskolába. Már csak 2 megállóra voltam a sulimtól, mikor éreztem, hogy rókázni fogok és abban a pillanatban, ahogy a következő megállóban kiléptem a villamos ajtaján, odaokádtam az út közepére, szóval úgy döntöttem, visszafordulok és mielőtt hazajöttem, elmentem a háziorvosomhoz és még ő is hitetlenkedve nézett, amikor mondtam neki, hogy már 3 vagy 4 napja fáj a fejem, de nem vettem be egy szem gyógyszert se, mert anyám nem engedi :)

Aztán egy ideig nagyon érdekelt az ún. nail art, megnövesztettem a körmöm és festegettem, díszítgettem őket. Akkor kitalálta, hogy az acetonra vagyok rászokva, csak annyi a gond, hogy acetonmentes körömlakklemosót használtam, mert amikor festettem a körmöm, előszeretettel használtam körömnyomdát is, amit nem szabad acetont tartalmazó lemosóval letörölni. De hiába mondtam neki ezt is, akkor is csak azt hajtogatta, hogy azért festem ennyit a körmöm, mert szipuzom a körömlakklemosót :D És egyik délután arra jöttem haza az iskolából, hogy kidobta a kinti szemetesbe az összes körmös cuccomat, amiket mellesleg a saját pénzemből vettem.

Nekem ilyen pszichés izéket diagnosztizált apám, az iskolaorvossal karöltve... Valami felderíthetetlen alkati-anyagcsere-hormon probléma, totál vékony vagyok, 180cm/50kg, ami nem egészséges, de ez van, eszek, sportolok, élem az életemet, azon kívül hogy nem nézek ki valami esztétikusan soha semmi bajom nem volt... Aztán felső tagozatban új védőnőt kaptunk, és az a szerencsétlen rámnézett és kitalálta h anorexia. Akkor apám totál bekattant, hogy meg fogok halni meg minden h lyeség.

Ami nem teljesen ugyanaz a sztori mint a tied, de nagy vonalakban mégis. Az apámat végül úgy bírtam leállítani, hogy önszántamból mentem el egy pszichológushoz (magyarul egy hozzáértő emberhez, aki nem ilyen kamukórokat diagnosztizál úton-útfélen mert olyan kedve van), és akkor a pszichológus jól kiderítette h nincs semmi lelki nyavalyám.

Szerintem te is valami ilyesmit tehetnél, bár nem tudom h drogfüggőséggel hova kell menni... Vágom hogy nem vagy függő, de épp azért menj el mert hátha egy orvosnak elhinnék h nincs semmi bajod.