Hogyan békítsem meg anyámat, ha hozzá sem szólhatok?
Nagyon megbántottam és már egy hete nem beszélek vele. Szeretnék tőle bocsánatot kérni, de csak elhajt.
Elég durván összevesztünk én pedig elküldtem melegebb éghajlatra. Korábban nem szóltam be neki akkor sem ha porig alázott, max a fejemben fogalmaztam meg róla a véleményem. Viszont most annyira felidegelt, hogy olyat mondtam, amit nem kellett volna.
Egyedüllétre volt szükségem, hogy feldolgozzam a vitát(összevesztem a párommal, ami miatt anyámmal is)és hiába mondtam anyámnak, hogy hagyjon békén nem értette meg, csak jött utánam és fújta a magáét, ami miatt begurultam és alaposan beszóltam neki.
Már sikerült lenyugodnom, de egyszerűen képtelenség hozzászólni.
Csak annyit mond, hogy hagyjam békén és, hogy elintézi ne lakhassak itthon csak, hogy ne kelljen látnia engem.
Mikor kisebb voltam nagyon jó kapcsolatom volt anyámmal, de ahogy kamaszodni kezdtem szép lassan eltávolodtunk egymástól.
Sajnos az sem segít, hogy képtelen felfogni, hogy beteg vagyok és emiatt viselkedek sokszor úgy, ahogy.
Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig haragban.
Teljesen tanácstalan vagyok :(
19/l
Egy gyerek nem csinálhat olyat, amitől a szülő megvonja tőle a szeretetét.
Ne szomorkodj miatta, nem éri meg.
Ez szerintem élvezi, és sportot űz belőle, hogy te most itten neki ugrálsz, és arra használ, hogy tényleg ott ugrálj neki, meg keresd a kegyeit, meg fényezze az egóját. De a gyerekét a valódi szülő nem használja a saját kicsinyes játékaira.
Lépj tovább; és pl ha még akarsz valami iskolát, akkor gyorsan végezd el, már amennyire lehet; és akkor lehetőleg próbálj meg tényleg gyorsan a saját lábadra állni. Majd nem tudja az orrod alá se dörgölni, meg fenyíteni vele, hogy bármikor kitehet. Amúgy valszeg nem akar kitenni, annyira nem gyűlöl most se téged. Csak mérgében mondhatta talán ; mert ha ki akart volna ténylegesen tenni, akkor már lehet, hogy az utcán lennél, azt pedig ő nem akarja, szóval valami mégis van benne talán irántad; vagypedig a büszkesége, hogy ha pl egy padon aludnál, mindenki tudná szégyenszemre, hogy az ő lánya alszik a padon. Szóval még nem feltétlenül ez az anyai kötelezettségtudat, hanem lehet, hogy a büszkesége akadályozza meg, hogy kidobjon, de az is lehet, hogy belül amúgy szeret; csak hát nemtom, azért eléggé elutasítónak tűnik, de szerintem kitenni nem akar. Meg reálisan pl ha nincs hova menned, az az ő lelkén száradna, ha pl csöveznél. Vagy pl esetleg belemenekülnél egy olyan kapcsolatba, ahol nem jó neked, viszont a pasinak van külön lakása; és akkor már onnan messziről mit érne anyád a kioktatásaival? Ha pl el se érne, meg nem is tudna se a barátodról, se rólad semmit.
Miért nem mész a párodhoz, koliba, dikszállóra, akármi?
Én biztosan nem élnék együtt egy ilyen emberrel, akr anyám, akár nem.
Páromhoz nem tudok menni meg ő is otthon él(különben rég nem itt lennék, hanem vele).
Kolit stb néztem, de mindenhova egyetemistákat/gimiseket vesznek fel.
OKJ-st nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!