Hogyan lehet kilépni az áldozat szerepből? Lehet ellene egyáltalán tenni valahogyan, vagy örökké így fog maradni?

Gyerekkoromban tipikusan bántalmazott gyerek voltam,mindig én voltam az akit kiközösített, akit bántottak, én voltak az áldozat. Az anyám mindig azt mondta, hogy a "céltábla a hátamon", mindig engem okoltak ezért, sőt mindenért ami történt, akkor még nem értettem, hogy ők művelik velem mindezt.Csak nagyon fájdalmas leckék árán jöttem rá minderre. Most 21 éves vagyok,már elköltöztem a szüleimtől, próbáltam a saját lábamra állni, mindent megtenni azért, hogy kikerüljek a "bűvkörükből", mégis úgy érzem mintha semmi értelme sem lenne. Hiába teszek akármit "tovább él" az ő "átkuk". Továbbra is én vagyok az, akit kihasználnak, barátaim nincsenek is, csak egy barátnőm van (kitudja meddig..) és ez is egy kész csoda.Ez az egész legfájóbban a fiúkkal való kapcsolatomban nyilvánul meg. Próbálok óvatos, figyelmes lenni,nem vagyok naív liba de semmire sem vezet. Otthon én voltam, akit bántani lehetett, aki csöndben maradt mert szava sem lehetett, aki mindent megtett azért hogy megfeleljen, hogy szeressék, tőlük vártam a szeretetet, pedig ők bántottak. Most ugyanez fogalmazódik meg a kapcsolataimban is, mindig kihasználnak és eldobnak és én "pitizek" mert annyira vágynék rá hogy szeressenek, nagyon nehéz teljesen egyedül minden bajjal emelt fővel, de én próbálkozom, és igyekszem nem mutatni. Ha nem pitizek majd jön a következő, mintha egymásnak készítenék elő a terepet mert az egyik padlóra tesz, a másiknak máris könnyebb dolga van, és előtte könnyű "préda vagyok". Azok a libák érdemelnek tiszteletet, akik nem kérdeznek csak lefekszenek a másikkal? Mi a megoldás? Ezek után szokjam meg, hogy ez vár rám, én leszek a bántalmazott barátnő, feleség, vagy ha bárkivel is összeakadnék mondjam meg, hogy nem, mert úgyis ez lesz a vége? Én már úgy érzem nem tudok ez ellen tenni. Albérletben lakom, és azt hittem itt legalább minden rendben, amikor a lakótársam közölte, hogy én csak arra vagyok, hogy elpanaszolja nekem a bajait, és meglepve kérdeztem, hogy csak erre, és azt mondta igen, mégis mire lennél? Azóta a fülemben cseng ez, és látni sem akarom Őt. Iszonyatosan megsemmisítő volt.Eddig szépen elvoltam miután fél éve kiléptem egy olyan kapcsolatból amiben majdnem halálra vert a barátom akivel közel 3 évig voltunk együtt, de most szinte a semmiből előkerült egy fiú, aki szintén rövid úton teljes mértékben kihasznál és utána meg sunyi módon eldobott.Mire kellett ez, ha változtatni nem tudok rajta? És persze azóta azon jár az agyam mennyire is vágynék egy rendes kapcsolatra.Előtte eszembe sem jutott.