Mit tudnék tenni? Miért csinálja ezt?

Egy átlagos tini lány vagyok és hát az a helyzet, hogy anyukámmal nem a legfényesebb a kapcsolatunk. Próbálok vele kedves lenni, mindig segítek neki, amikor szüksége van, de még is olyan velem, mintha nem is a lánya lennék. Sokszor úgy érzem mintha nem is szeretne. S ezt el is szoktam neki mondani, s mindig azt mondja, hogy hát hogyne szeretne, hiszen mindent megkapok amit kérek. És igaza van, mindig meghálálom, mert tényleg így van. De én nem csak ruhákat, pénzt, vagy ajándékokat szeretnék kapni, hanem egy kicsi bíztatást, azt hogy legyen kivel megbeszéljem azokat a dolgokat, amikről ő is kéne tudjon. El szeretném neki mondani, hogy ki tetszik, beszélni a fiúkról, mint ahogy más lány is teszi. Sokszor a barátnőm is mondja, hogy beszélt az édesanyjával, és szinte úgy tudtak beszélni, mintha barátnők lennének. Én is próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de valahogy mindig elkezd velem ordibálni, vagy veszekedni, teljesen egyéb dolgokról, mint amiről addig beszèltünk. És sokszor màr úgy vagyok, hogy nem is mondom el, mert úgyis veszekedés lesz belőle, de olyan rossz, hogy sokszor ez miatt kell hazudjak neki. Mit kéne tennem?