Velem van a baj?

"Nem a kűlcsin számit,hanem a belbecs"

Na látja,szülei elfoglaltak.

Ön egyke...

Unokatesó?Nagynéni,nagybácsi?

Vagy nincs rokonság.

Bár amig az ön félelme fent áll a betegsége miatt,gondolom nem szivesen mozdul ki se?

Akármennyit dolgoznék is,a gyermekem lenne mindig is az első. A lelki egészség az alapja mindennek. Már a pici babámtól is megkérdeztem,mi a baj,milyen a napja,hogy érzi magát? Mert nem azon a rohadt 10 percen fog múlni a napi pihenésem,de a gyereknek ez a minimum. Szerintem sivárak a "szüleid". A hülye kommentelőkkel együtt. Az orvos dolga kezelni? És akkor már nem is kell otthon beszélni róla? Édes Istenem,milyen családnak nevezett lakóközösségek vannak ma a világon??

Valami netes csoport olyanokkal,akik uygen ebben a betegségben szenvednek?

Nem.lehet, hogy korabban volt olyan idoszakod, amikor ezt kerdeztek csak soha nem arultad el mi a bajod? Es egy ido utan meguntak.

Vagy felnek megkerdezni, mert felnek attol, hogy ugyse arulod el.

Vagy nem.kerdezik, mert varjak mondd el magadtol.

Allj elejuk es mondd, hogy jol esne, ha neha megkedeznetek hogy vagyok cserebe elmondanam. A szobamban azert vagyok egesz nap, mert sokszor rossz akedvem. Orulok, ha benyittok nem fogok erte megharagudni.

Es meg egy: a betegsegedrol ha tudnak kerdezd meg oket mit tudnak rola es mit gondolnak rola, mert te most szomorkodsz azon, hogy ilyened van.

Erdemes probalkoznd kommunikalni es akkor valtozhat ez a helyzet.

Ne cseszegessétek már a magázódó nagypapit, tudjátok Ti, hogy milyen nehéz megtanulni a mi korunkban a számítógép használatát, és a tegeződést?? Rohadt nehéz...:)

Kérdező: csattogjál ki a konyhába (semleges terület), amikor a szülők is ott vannak, és kérdezd meg, milyen volt a napjuk. Kikerekedik a szemük, elmondják, és visszakérdeznek...ilyen egyszerű.

Sok szülő azért nem kérdez mert már megkapta: nem értheted, öreg vagy, (múlt században nőttél fel, maradi vagy, magas ez neked, stb.) inkább nem teszi ki magát ilyeneknek.