Ez normális, vagy van valakinél így, hogy a szülok ennyire a munkának élnek? (lent)

Szeretem nagyon a szuleimet,de az nagyon zavaro bennuk hogy igazábol szinte csak a munkának élnek.Eljárnak dolgozni ami persze rendben is van,de ahogy hazajönnek nem pihennek semmit máris csinálnak mindent.Mindig kitalálnak vmit amit csinálni kell.Mi ebben a tesómmal rendszeresen segítünk de néha már idegesítő,hogy tényleg minden alkalommal van valami.Nincs az,hogy elmennénk nyaralni vagy akár csak kirándulni is.Nincsen a családban semmi szórakozás(megtehetnénk a nyaralást ) plusz ránk is annyira eroltetik hogy mindig de mindig csináljunk vmit.Néha már tényleg rámegy a tanulásra(egyetem) hogy megcsináljak mindent itthon amit kiszabnak.Mivel egyetemista vagyok már csak hétvégente jövök haza és nagyon sokszor volt olyan h hazajöttem köszöntünk és tényleg az volt a második szo h most ezt csináld meg meg azt csináld meg,nem az hogy hogy vagy.Vagy mikor megcsinálunk vmit tesommal akkor csak azt látják h még mit nem vagy mi a rossz abba.Vagy mikor kb minden reggel 8kor(9kor szoktam kelni hétvégén mert akkor megtehetem) úgy kelt az anyukám h beront a szobába és ,hogy keljél fel és csináld meg ezt.Mert az nem tud várni amíg felkelek.De ez igy van akkor is mondjuk mikor a barátom egy délután itt van és nehogy nyugodtan legyünk egy kicsit is.Legalább akkor tiszteletben tartanák ezt.Néha azt érzem h azért várnak haza mert kiszabhatják a munkát.Egyébként most meg elmenten egy szórakozóhelyre dolgozni(nem mindennap) azt meg utálják hogy én máshol dolgozok nem otthon.Meg h minek megyek.Én tudom hogy fontos a munka,de az is fontos lenne h törodjunk egymással és lehessen érezni a szeretet,vagy hogy kikapcsolodjunk.De ez mind nagyon ritka nálunk.

Lehet van aki azt fogja hinni h egy lusta valaki vagyok aki ezért kiakad de nem.Nagyon sok mindent megcsinálok itthon.Csak mikor már mindenek felett a munka áll és ez rámegy a kapcsolatokra akkor már be tud sokallni az ember.