Szerintetek őrült vagyok?

Ha tudod mihez kotni az aggressziv fantaziaidat, akkor keruld el azokat a helyzeteket, ha nem tudod elkerulni, akkor talalj ki magadnak az ilyen esetekre egy feszulzseglevezeto modszert (amit konnyen meg tudsz valositani szinte akarhol).

Ha siman unalmas ures jarataidban kezdesz aggressziv fantaziakat, akkor mindig foglald le magad, ha maskepp nem.megy olynakor irany futni, kocogni kimerulesig.

Ha emberekkel valo kontaktus soran jonnek elo, igyekezz gyorsan kikerulni kicsit a szituaciobol (menj ki mosdoba, vagy nezz ra telefonodra, hogy jaj edesanyam keres biztos baj van es menj ki...kint ugralj, csinalj par guggolast vagy dudolj el valami onnygtato dalocskat - persze mas ne lassa :-)).

Engem egy ember tudott nagyon aggressziva tenni (elkepzeltem megutom stb.)es nem tudtam elkerulni a feszultseglevezeto modszerem ez lett:

maximalis hangeron hallgatott zene es ra tancolas, levegoben boxolas (a maximalis hangerot lehet akar fullhallgatoval is utcan, tomegkozlekedesen is) es ez 10 perc alatt lehiggasztott. Mindig rabeszeltem magam, hogy nem velem van a baj, nem en tehetek arrol, hogy a masik felhuz, nem eri meg "megsketulnom" es utana szepen lehiggadva folytattam a teendimet.

Tájékozódj itt, vannak kiadványok alkohol témában, és csoportfoglalkozásokat is tartanak:

[link]

A különböző emberi történetek más-más életutat engednek bejárni. Te is kifejlesztettél a nehéz pillanatokkal bizonyos készségeket, amelyekből profitálhatsz. Tartás és belátás kellett ahhoz, hogy ne kallódj el, mint anyukád, úgyhogy most már csak csináld így szépen tovább.

Bírom, hogy bármikor, ha valaki egy komoly probléma miatt kér segítséget, az összes okostojás, aki elképzelni sem tudja ezt a problémát, rögtön oltogatni kezdi, hogy kamu a kérdés... Papa, inkább örülj, hogy neked jó életed van, nem vertek anyádék mint a répát, nem alázott a féltékeny testvéred, nem nyomorítottak meg egy életre a férfigyűlölő "pedagógus" némberek az iskolában.

Valószínűleg nem vagy őrült. A "nem normális" jelzőt előszeretettel osztja ki minden proli az olyanokra, akik nem pontosan olyanok, mint ők. A pszichológiában, pszichiátriában azonban a "normális ember" azt jelenti, hogy adott hatásokra az elvárt reakciókat adja.

Példa: Ha valaki megjárta a háborút, borzalmakat látott, és emiatt rémálmok gyötrik, éjszaka sikítozva felébred, bizonyos zajokra rémülten összerezzen, az normális ember, mert súlyos traumának ezt kell kiváltania, még ha ez nem is kívánatos. Az a nem normális, aki ilyen élmények után röhögve meséli, milyen szórakoztató volt, és nyugodtan élné az életét.

Minden bántalmazott gyermek agresszív. Gyakran már gyerekkorban is. Sajnos a magyar pedagógusok és szülők reakciója az ilyesmire még több bántalmazás, mert ugyebár a gyerek olyan, mint a nagyi Color Star tévéje, ha nem működik jól, rá kell vágni párat, majd szót fogad. Nekem is nagyon nehéz nap mint nap megküzdenem a gyermekkori bántalmazások emlékével, pedig már lassan 42 éves vagyok. Igazából azon csodálkozom, hogy még soha nem öltem meg senkit. Ma is gyakran fantáziálok azon, hogy megkínzok, megölök olyan embereket, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt megsértettek, akár minimális mértékben.

Azt a tanácsot tudom adni, hogy egyrészt játssz videójátékokkal, azokban azt nyírsz ki, akit akarsz, és még sikerélményed is lehet. Másrészt kezdj el alkotni, építeni. Nem céltalanul, tehát pl. festegetni, mert az is frusztrál: beleölsz egy csomó erőt és szenvedélyt, aztán csak egy szar kép lesz belőle. Tervezz és építs például bútort, tanulj meg hegeszteni, programozni, akármi. Olyasmit építs, aminek az elkészülte után haszna van, akár te, akár mások nap mint nap örömmel forgatják, használják és hálásak érte. Így nap mint nap kapod a visszajelzést, hogy értékes vagy, alkottál valamit, fontos vagy. Nem annak van igaza, aki ütött-vágott és senkinek nevezett.

Egyébként az is enyhíteni fogja, ha az, aki bántalmazott, meghalt. Nekem az apám volt a fő bántalmazóm. Két éve halt meg, ott voltam mellette. Azóta nem érzem, hogy meg kellene neki felelnem. Durván hangzik, de mintha ez kellett volna, hogy végre teljesen felnőjek.