A szüleim többek között mesterei az idegi kicsinálásnak, évek óta tart, mit tegyek?

Valószínű ismét céltáblája leszek a kényszeres lepontozásmániásoknak, de nekem egy cseppecskét eltér a véleményem a fősodortól.

Ha megszúletünk, tanulni, tapasztalni születünk "le" a földre. Egymás tanítói vagyunk. A gyermek is ahová születik, ott van dolga azokkal, akikhez születik.

Sajnos az energiavámpírok nagyon nagy pusztítást végeznek, tehát a legeslegvége valóban az lehet, hogy az ember elköltözik és akár minden kapcsolatot megszakít a szülővel, ha az mérgező.

Susan Forward Mérgező szülők c könyvét nagyon ajánlom elolvasni, tele van ilyen példákkal.

Node, mielőtt költözést kiált az ember, azt kell megnézni, hogy a "kicsinált" gyermek vajon megtesz-e mindent magáért. Meg tudod húzni a határaidat? Tudsz nemet mondani, ha úgy adódik? El tudsz vonatkoztatni magadtól és le tudod szarni? Ugyanis a legtöbb bántalmazás azért jön létre, ha hagyják magukat a bántalmazók.

Gondolj bele, mekkora tükröt tarthatsz a szüleid elé, ha egyszerüen nem veszed magadra a szájhuzogatásaikat. Nekem is olyan az apám, és anyám is olyan volt, míg élt, hogy szerettek fontoskodni, érzelmi zsarolni, drámákat rendezni stb.

És ezek nem mentik fel a bántalmazókat, tehát a köcsög szülő az köcsög szülő marad.

Ám jó hír, hogy tehetsz ellene.

Járod az utadat, nem engeded magad befolyásolni. Simán visszakérdezel, hogy ez meg ez konkrétan miért.

Ha megőrzöd a nyugalmadat, tudatossággal, nem ragad rád az idegbeteg hisztijük, akkor le fognak szokni róla.

Pl nekem anyám csinálta meg a húgommal, este megkérte, hogy mosogasson el. Tesóm azt mondta, hogy inkább másnap reggel. Ebbe mutter bele is egyezett. De a tesóm reggel elaludt, később jött le. Anyám: "hát nem jöttél, megcsináltam, ennyire nem számíthatok rád".

Namost ez úgy ahogy van, egy elég szemét drámázás.

Ugyanis valójában arról van szó, hogy a tesóm másnapra ígérte a feladat elvégzését. De nem volt konkrét határidő. Ha anyámnak ennyire zavarta a szemét a mosatlan, akkor előbb fel kellett volna ébreszteni, hogy tegye meg. De mivel később kelt fel, esélye nem volt betartani az ígéretet. De a sztoriban anyám is hibás, hiszen nem volt 'szerződésszegés' pusztán ő volt türelmetlen.

Az ilyenek egy gyerek lelkében nyomot hagynak.

Viszont az érzelmi zsarolásra ha úgy tekintünk, hogy az a szülő tehetlensége, és hozzá tartozik, nem a gyerekhez, akkor a szülő is tapasztalni fog. Átéli, hogy a zsarolás, dráma, játszma nem a járható út.

Ne vedd magadra a hülyeségeiket, ők járnak rossz úton ha szekálni próbálnak. Ne foglalkozz velük. Tedd a dolgodat, ne zökkenj ki a harmóniából. És változni fognak.

Vagy épp ellenkezleg, már elmúlt 20 a kérdező, de könnyebb nyávogni, mint elköltözni :D

Mint a 25 éves "tönkretesz anyám"-hisztérika, aki hetente kérdést ír ki, ahelyett, hogy RÉG lelépett volna.