Hogyan tudok ezen végre túl jutni?

Amikor nincs börtönben, akkor őszintének érzed a veled való viselkedését, azt, hogy szeret, fontos vagy neki?

Ha igen, miért gondolod, hogy "csak szavakban" szeret? Gondolom, azért, mert úgy érzed, ha "igazán szeretne", akkor nem csinálná azokat a dolgokat, amik miatt börtönbe kerül.

Nincs tippem, h miket csinál, hogy mi az, ami miatt nem tud/akar szakítani az életmódjával, de asszem a hangsúly azon a szón lehet, hogy: "életmód". Ha te 35 éves vagy, akkor ő gondolom 50 felett. Ha nem tudott változtatni, egy konszolidált életet élni akkor, amikor kicsi voltál, és ő is fiatalabb volt, akkor szinte elhanyagolható az esélye annak, hogy ennyi idősen meg fogja tudni tenni.

De hogy te hogyan tedd túl magad rajta...?

Éld az életed. Próbálj meg a felnőtt-életed problémáira és örömeire(!) koncentrálni. Próbáld meg elfogadni, hogy ő ilyen, és próbáld meg a kapcsolatotokból ezzel a háttérrel kihozni a maximumot. Levelezzetek, látogasd stb. Próbáld felfogni úgy, mintha ez egy betegség lenne, ami miatt időnként nem tudtok találkozni, de amikor "jól van" (szabadlábon), akkor használjátok ki az időt, beszélgessetek, töltsetek együtt időt stb.

Nehéz nekem elképzelni a helyzetedet, nem tudom, h van-e a kapcsolatotokban más probléma azon kívül, amit írtál, de ha nincs (pl neked erkölcsileg, anyagilag, ill a magánéletedben nem okoz kellemetlenséget az ő életmódja stb), akkor tkp valószínűleg van egy bűnöző életmódú, de szerető apád. Lehet, hogy (te, személy szerint, nem azok, akiknek kárt okoz) jobban jártál, mintha lenne egy mintapolgár édesapád, akit még gyorshajtás miatt sem állítottak meg soha, de közben kihasznál, bántalmaz, kegyetlenül bánt/bánik veled.