Miért csinálja ezt velem?

Gondolom, hogy anyukádhoz nem mész, hiszen nm hiába vagy apádnál. Ő viszont ideges mindentől, amit teszel, durva. Kiskorú vagy, otthonról elköltözni nem tudsz, hacsak nem valamelyik nagyszülődhöz (ha lehetséges). Az nem lenne járható út, ha más városba mennél át iskolába, ahol kollégiumban laknál?

Ha a fentieket nem tudod megvalósítani, akkor beszéld meg apáddal a problémádat, de nyugodt hangnemben. Ha ő megint felülről kezdi és rád förmed, akkor (nehéz lesz!) őrizd meg a nyugalmadat és csendesen mondd meg neki, hogy számodra nagyon rossz, ha ilyen hangnemben beszél veled. Gondold végig azt is, hogy Te nem vagy-e dacos vele szemben (olyan életkorban vagy, amikor a tini mindent jobban akar tudni és cselekedni, mint a felnőttek). Beszéld meg a problémádat valamelyik rokonoddal, hogy szóljon apádnak a problémáidról (legyen ő egy titkos közvetítő apád és közted, ha vállalja...).

Azok, amiket leírsz, mindennaposak, vagy "csak", amikor rosszkedve van, akkor viselkedik így? Ha van olyan, amikor jó hangulatban tudtok beszélgetni, akkor próbáld meg, hogy előhozod azokat a dolgokat, amik fájnak. De NEM úgy, hogy "apa, miért mondod nekem azt, hogy hülye vagyok, vagy h "k" lesz belőlem?", mert ezt szemrehányásnak fogja érezni esetleg, és azonnal balhé lesz belőle. Hanem úgy, hogy lássa, te rosszul érzed magad, kétségeid vannak saját magadat illetően, pl "apa, szerinted van esélyem, hogy egy jó suliban tanuljak majd tovább?" vagy "szerinted érdemes foglalkoznom az angollal/rajzzal/informatikával/úszással (bármi, amit szeretsz és amiben jó vagy), vagy úgysincs semmi esélyem, hogy edző/tolmács/programozó (stb) legyek?

Ha egy ilyen beszélgetés során elkezdi magyarázni, h igenis van érzéked az adott dologhoz, jó vagy benne, akkor szerencséd van (valamelyest), ugyanis egyszerűen arról van szó, h apukád szeret, fontos vagy neki, látja is az értékeidet, de nem tudja jól kezelni azt, ha rosszkedvű, ingerült, és ezt rajtad vezeti le.

Ha viszont még egy jó hangulatú(nak induló) beszélgetésben is az ilyen kérdésekre ugyanolyan válaszokat kapsz, mint amiket leírtál, akkor az nagyon nem jó. Még akkor is lehet, hogy a lelke mélyén értékel, és tisztában van vele, hogy nem vagy rossz és értéktelen ember, de valamiért ezt teljesen képtelen kifejezni. Ez nagyon nehéz, és fontos lenne, hogy találj valakit, aki segít, támogat. Pl nagyszülő, egy jófej nagynéni-nagybácsi, valaki, akiben _biztosan_ megbízhatsz, akinek fontos vagy.