Hogy lehetne túllépni az ételt nem dobunk ki elven?

Nálunk ugyanez ment. A tej már rég savanyú volt, 2 hete lejárt de azért süteménybe meg palacsintába még jó....aha.... annak aki nyugdíjas és ráér a wc-n ülni egész nap.

Főtt kajákkal ugyanez. Makaróni az 5. napon is simán jó.

A másik hülyeség: délelőtt 9-kor kitenni a kaját a hűtőből a tűzhelyre, hogy majd délután 1-kor az ebéd melegítésénél ne kelljen annyit melegíteni.... És ha épp 33 fok van, akkor 33 fokban áll kint órákat a pörkölt meg a túrós csusza meg minden. Ettől én kihalok, komolyan.

Hú ez nálunk addig ment, mígnem egyszer enyhébb ételmmérgezést kaptunk a mostohaanyám ételétől - tejszínes-csirke, ami egyébként nagyon is jó étel de nem nyáron már ötödik napon.

Persze ő is főzött egy rahedlit, és "nem azért csináltam, hgy kidobjátok", úgyhogy enni kellett.

Aztán apa ekkor nagyon berágott, ha évente egyszer felemeli a hangját, akkor sokat mondok, de most konkrétan majdnem ordított a nővel, hogy lehet ekkora idióta.

Nyilván ő nem ette már meg - és apának is friss ételt csomagolt -, de nekem és a fiainak kötelező volt, mert "elénk tette".

Itt nem az a baj, hogy nem dobják ki, hanem az a baj, hogy sokkal többet vesznek, készítenek, mint kellene.

Én sem dobok ki ételt, de annyi van, amennyi elfogy.

Nekem ezzel tette tönkre nagymamám a kisgyermekkorom összes olyan "nyaralását",amikor nála töltöttem egy hetet. Nem egyszer sírásig,hányásig kellett ennem magam csak mert ételt nem dobunk ki. Furcsa gyerek voltam,mindig zöldséget akartam volna enni,de ő azért folyton megtömött sütikkel amiket utáltam. Ennek eredménye az lett,hogy kb 15 éves koromig nem ettem meg soha az egész tányér ételt,mindig hagytam egy két falatot. Az üres tányér mindig a nagyszülők házában elszenvedett sérelmekre emlékeztetett.

(Aki kérdezné,hol voltak ilyenkor a szüleim: A nagymamám agyafúrt trükkjeivel mindig rávett,hogy ezeket ne meséljem el,ő pedig nem mondta el magától)

Lényeg a lényeg,hogy ezzel a kötelező mindent megevéssel óriási lelki töréseket lehet okozni szerintem. A fizikai rosszullétről nem is beszélve. Ha magamnak főzök,csak annyit és olyat készítek amiről tudom,hogy el fog fogyni. Érdekes módon így nagyon ritkán kell kidobnom valamit. Ha mégis sok marad egy ételből,akkor a közelben lakó barátnőmnek viszek át belőle és máris nem a kukában landolt. Nem kell nagy ész ahhoz,hogy megoldjuk ezt a helyzetet.

13

Annyi eszed azért lehetne, hogy nem eszel meg és nem etetsz meg a gyerekeiddel egy 5 napos kaját. Nem értelek titeket, annyira fostok a rokonoktól, hogy inkább bevállaljátok a rosszullétet is csak hogy megfeleljetek valami idiótának? Nekem kamaszkoromban is több eszem és önállóságom volt ennél. A szrt nem eszem meg akkor sem ha valaki eret vág miatta magán.