Miért olyan prűdek egyes anyák?

Az én anyám is pont ugyanilyen volt. Minden osztálytársamnak alap volt a szőrtelenítés, ápoltság már általános iskolában is. Én 14 évesen sírva mondtam el otthon, hogy mostmár én is szeretnék szőrteleníteni, mert undorodom saját magamtól és mások is bántanak miatta. Erre a válasz mosolyogva annyi volt, hogy ilyen korban még felesleges, meg amúgy is szép vagyok. Tehát onnantól jött a titkolózás, titokban csináltam, ha mertem (legtöbbször nem mertem). Nagyon el sem járhattam otthonról, mindent ellenőrzött. 13-4 éves korom körül borzalmasan pattanásos voltam, és nem használhattam rá semmit, ekkor szoktam rá arra, hogy sosem néztem rá az emberekre, mert gondoltam, akkor ők sem látnak engem. Akkor még nagyon bátortalan voltam, magamnak nem mertem venni semmit, ez később nagyon megváltozott - mindent megvettem, amit akartam. De ezekkel rengeteget ártott. Most vagyok 19 éves, és a mai napig félek megmutatni a lábaim, mert ahhoz voltam hozzászokva, hogy rejtegetnem kellett. Mostanában kezdtem kicsit bátrabb lenni lábtéren, de ki tudja mennyi idő, míg normalizálódik a helyzet. A bőröm már sokkal szebb, szerencsére kezdek kinőni a tinikorból. Amúgy a melltartóhasználatért is kirohogott, pedig ahhoz is hatalmas bátorság kellett, hogy elmondjam, szeretnék már hordani.

Szóval a kérdésre a válasz, hogy miért olyan prűdek egyes anyák - fogalmam sincs. Én mindent összegezve szeretem anyámat, de a konzervatív hozzáállással elég durva lelki sebeket okozott/okoz, amiken nem nagyon tudok túllépni.

Nálunk is probléma volt a szőrtelenítés... Hormonzavaros voltam és tényleg nagyon szőrösödtem már nagyon korán, de akkoriban nem volt otthon se internet (számítógép se), se valaki aki elmondaná, hogy hova a fenébe kéne ezzel fordulnom... Természetesen nem szőrteleníthettem.

2-3 havonta kaptam betétet a menstruációra, a többit magamnak kellett megoldani, nem érdekli hogyan.

Melltartóm 16 évesen volt először, amikor turis cuccban találtam párat (persze nem az én méretemben). Az, hogy már 8-9 évesen is C kosaras kellett volna, az senkit se érdekelt a családban, pedig én is többször kértem.

Nálunk inkább a "minél olcsóbb gyerek" volt a cél -> nem megyünk orvoshoz, mert biztos írna fel gyógyszert. Nem veszünk borotvát, betétet alkalomszerűen csak. Kozmetikust se látott akkoriban a bőröm, pedig bőven ragyás voltam. -6 dioptriásak a szemeim, mert amikor elkezdett romlani, akkor nem kaptam szemüveget. Zsebpénz se volt, mielőtt valaki beleköt, hogy magamnak kellett volna fizetni 14 évesen :D Komolyabb dolgoknál se mentem, a tüdőgyulladásaimat lábon hordtam ki, heges a tüdőm eléggé.

Egyébként az én anyám nem volt "igénytelen" -> 2 hetente fodrász, manikűrös, nagylelkűen meghívta a kolléganőit ebédelni, de tőlem az alapvető dolgokat sajnálta.

Borzasztó itt olvasni, hogy milyen anyák vannak… Én nagyon remélem, hogy ez a felfogás a “tabukról” nagyon gyorsan el fog tűnni. Végülis én már azt hittem, hogy a 90-es évek szülöttei (kérdező is csak 23) ezeket már nem tapasztalják. Sad.

Az én anyám a 80-as évek elején volt tini és 16 évesen gyantázott először, de mesélte, hogy akkoriban még nagyon sokan nem szőrtelenítettek. Én 11 éves voltam, amikor elkezdtem, de engem

sem küldtek el “a két lábamon”.

"Ma már a gyerek teljesértékű csalâdtag, régen meg csak eszköz volt."

Már bocs, de az eszköznek nézés pont a "háromévesen busszal egyedül megy az óvodába", mert ez kb. a "legfeljebb majd csinálunk másikat" kategória.

Itt a leírtak alapján pár anyát nemhogy én de édesanyám kenne arcon lendületből. Szerencsére nagyon jófej, mikor feljött a menszesz téma, megmondta betét/tampon a fiókban, próbálgassam nyugodtan. Idén váltottam kehelyre és mosibetétre, úgy van vele hogy nem érti miért jó de ha nekem bevállt akkor egészségemre.

Szőrtelenítés se volt gond, vett nekem borotvát ha kértem, mondta nyugodtan próbáljam ki az epilátorát.

A melltartóról azt vallotta hogy szülésig nem kell (a C kosaram ellenkezik) de mikor mondtam hogy zavar ha átüt a mellbimbó a ruhán meg mindenki csúfol hogy nem hordok vettünk.

Szerencsére úgy áll ezekhez a dolgokhoz hogy ha akarom hát csináljam max rájövök ha mégsem jó.

Ez a fiúk vs arctisztítás dolog meg érdekes, pl Dél-Koreában teljesen természetes de itt berögzült hogy buzás. Párom bőre tele van pattanás hegekkel, zsíros, miteszeres az orra, máshol iszonyat száraz de annyit tesz vele hogy vízzel lemossa, arra is alig tudtam rávenni hogy egyszer rendes arclemosóval letöröljem mert azt verték bele hogy férfiember nem ad a bőrére inkább lesz zsíros/pattanásos

Nekem az a fura, hogy milyen elképzeléseik (esetleg tapasztalataik?) vannak itt sokaknak az ötvenes korosztályról. Szüleim generációja. A nagy részüknek kb. a 80-as, 90-es években született gyereke, illetve kb. akkor voltak iskolások a gyerekeik, meg a kétezres évek elején.

Én egyáltalán nem azt tapasztaltam, hogy a szüleim tojtak volna rám, hogy elvárták volna, hogy minden dolgomat egyedül intézzem 10-12 évesen, vagy hogy ne lehessen velük intimebb dolgokról beszélni. És az osztálytársaim szülei se voltak ilyenek. Pedig volt olyan osztálytársam, akinek maradinak tartottam a szüleit, idősebbek is voltak az enyémeknél, de még ő is simán meg tudta beszélni az anyukájával, hogy melltartót szeretne, hogy szőrteleníteni szeretne, hogy kozmetikushoz szeretne menni, stb.

Jó, nyilván nem 10 évesen, de 13-14 éves koromban simán szőrtelenítettem én is, meg az osztálytársaim is. Igaz, akkor még azt gondolták, hogy a borotválástól erősödik a szőrzet, ezért akarták a szülők, hogy minél később kezdjék el a lányok, de csak az elmúlt pár évben kezdett elterjedni az, hogy ez nem is igaz.

Azt meg soha senki nem várta volna el tőlem, hogy 12 évesen egyedül menjek kozmetikushoz, ha erre van szükségem. Sőt, anyámat is nagyanyám vitte el annak idején.

Régebben sem volt mindenki olyan lesz*rom szülő, mint ahogy szeretik itt sokan előadni.