Tényleg el kell tartani az egyedül maradt, idős szülőt?

Nem csak a szülőt. Rokontartás van.

[link]

"nem ,anyukám is egyedül él és nem várja el hogy én tartsam el mikor nekem is van saját családom gyerekeim."

Csak akkor kell, ha magát nem tudja eltartani.

13

Van egy sorrend. Első körben a házastársat, élettársat kötelezhetik. Második körben az egyenes ági rokonokat kötelezik, tehát a felmenők, lemenők, nem csak szülő, nagyszülő is, illetve gyerek, unoka, dédunoka. Ha valakinek egyáltalán nincs se házastársa se felmenője, se leszármazója csak te vagy a rokona, ő nem képes eltartani magát és kéri a bíróságot, és ez nem veszélyezteti a te létfenntartásodat, sem a leszármazóid vagy felmenőid vagy házastársad létfenntartását, na akkor lehet.

De ez nem túl valószínű.

Tök mindegy, hogy valószínű-e, nem igazságos. Pont nemrég kérdeztem és akadtam ki, hogy ha most elpatkolok, apám kapja meg minden pénzem, nem a tesóm. Mert az nem elég, hogy apám verte anyukámat, mert engem nem bántott.

Gusztustalan dolog ez a vérbuuziság meg bizonygatás, hogy valaki egy szar.

Látod Kedves Utolsó Válaszoló!

A Te eseted az, amikor a szülő méltatlan a tartásodra.

Minden helyzet más és más, a bíróságon elő kell adni a szitut, aztán az alapján döntenek.

Apámat én sem tartanám el, alkoholista, szadista állat volt, gyakran verte az Anyámat, sokszor nem volt mit ennünk, mert mindent elivott. Mivel nem volt hova mennünk, a kényszer tartott ott bennünket, és hallgattunk, mint a sír, nehogy állami intézetbe kerüljünk. 16 éves koromtól pedig már én vertem őt! Még most is retteg tőlem. :)

Mondjuk ez a rokontartás érdekes. Akkor mondjuk van egy utált nagynéni, aki alapvetően nem bántott, csak éppen kiszerkírozott (verbálisan) a világból egész életemben. Ha anyám meghal, senkije sem lesz (nem ment férjhez, gyereke sincs, másik testvére sincs).

A nyugdíja kb. 50 ezer (mert bár végigdolgozta az életét, bejelentve az utolsó 20 évben nem volt sehova).

Akkor pl. tarthatom el a nagynénit? (Nem vagyunk kapcsolatban amúgy, megszakítottam vele, amikor már nem lehetett vele két mondatot úgy váltani, hogy ne szekált volna, BÁRMIÉRT. Gyerekemnek a név választás, aztán az, hogy szülés után rögtön nem néztem ki úgy, mint egy topmodell. Akkor borult ki a bili, amikor a gyerekem iskolaválasztása miatt is beszólt és kiosztott, akkor döntöttem úgy, hogy "nagylány" vagyok már, nem vagyok köteles elviselni egy unatkozó vén hárpia kötekedését.

Most akkor őt nekem az egyetemista lányom rovására el kell majd tartanom?