Az anyám hímsoviniszta?

Sosem hittem, hogy az anyám hímsoviniszta lenne (na jó, talán kicsit szexista). A bátyámnak és nekem ugyanúgy meg kellett tanulnunk főzni és takarítani és kint is segítenünk kellett (talán én egy kicsit több benti munkát végeztem, cserébe apámmal ők ketten nyírták le a füvet meg takarították/mosták le az autót, meg lapátolták télen a havat meg behordani a fát), de sosem volt elvárva, hogy én kiszolgáljak bárkit is a családban. Meg néha mondott olyanokat, hogy a nő ne legyen nyíltan okosabb a párjánál, mert azt nem fogja elviselni. De mindkettőnket egyformán támogattak a tanulásban (apám gépészmérnök, anyám biológia-tesi tanár), a tesóm villamosmérnök lett, én pedig PhD-hallgató vagyok. A tesómnak most van egy húszéves barátnője. Nagyon szép és aranyos, de (őszintén szólva, csak azért írom le, mert ez egy névtelen oldal) nagyon buta, nemcsak lexikális értelemben, de a mindennapi dolgokban is. A tesóm is mondta, hogy helyes lány meg jól megvannak, de nem érzi azt a szerelmet, mint az előző kapcsolatában. Az anyám erre azt mondta, hogy 30 felett már ne a szerelmet keresse a lányban, hogy jól néz-e ki, hogy tud-e főzni, mosni, takarítani, és hogy akar-e gyereket, meg nekem azt is mondta, hogy nem bánja, hogy a lány nem egy észlény, legalább könnyebben fog alkalmazkodni, meg ő lassan unokázni szeretne, nem is akarja, hogy a fia barátnője elhúzza a családalapítást a tanulással. Most a fejébe, hogy megtanítja a csajt főzni és sütni, hogy a bátyám kedvenc kajáit el tudja készíteni, meg nem győzi dicsérni, hogy milyen rendes lány, mert mindig kitakarít a bátym lakásában.

Az anyám diplomás, beszél angolul és valamilyen szinten németül is, világlátott, elég határozot nő, és engem is arra nevelt, hogy álljak ki magamért és dolgozzak és tanuljak keményen, de sosem tapasztaltam, hogy valaha is így gondoljon a nőkről.