Anyának meg kell mondani a jegxet egyetemen?

Az egyetemek nem tartanak szülőiket és nem fogják behívni, de azért ha jó a kapcsolatod vele elmondhatod.

Eltitkolni el lehet még a pótvizsgát meg az ismételt tárgyfelvételt is ha ki tudod fizetni a díjakat, talán ha már kiraknak valakit és az egyetem mellé jár, azt könnyebb kiszagolni.

A kérdésed hangneme alapján igen, még jobb ha beszámolsz neki mindenről.

Amúgy nem, nem létfontosságú minden részletről tudnia, az is elég, hogy sikerült-e a vizsga vagy sem. De ez a ti viszonyotoktól függ, hogy mennyire vagytok benne egymáséletében.

"Anyának meg kell mondani a jegyet egyetemen?" - te jó ég, elmúltál már 12 éves, nem?

Amúgy én mindig elmondom, de engem már felnőttként kezelnek itthon, és nem balhéznak. Bár általában 4-5 vagyok, ha becsúszik egy-egy hármas, még anyám szokta mondani, hogy egyetemen már nem számít, ne emésszem magam:D - nem, mintha annyira izgatna, csak ha sokat készültem, és meglett volna az esélyem reálisan a jobb jegyre, akkor mégis bosszant pár napig.

Egy jegyelmondás jutott eszembe - részegen hazamásztam, anyám másnap mesélte, hogy az ajtóban először szomorúan mondtam, hogy a matekom 1, utána számoltam, hogy 2, 3, 4 lett. A matek elég mumustárgy volt felénk, elsőre nem is lett meg, ünnepeltünk.

Én nem emlékszem ebből semmire. :D

Az a tapasztalatom,hogy az a szülő,aki járt egyetemre(Főleg nem rég) az jobban megérti ezeket a dolgokat, nyugodtabban meg tud előtte nyílni a gyereke.

Viszont ha soha nem járt egyetemre a szülő,akkor hajlamos túldramatizálni a dolgokat és úgy felfogni egy bukást, mintha általános iskolában történt volna, nem egyetemen.

Ilyenkor sok gyerek inkább nem mondja el, azt mondja minden ok.

Szülő függő,hogy kinek mit lehet elmondani.

Az én szüleim nem jártak egyetemre, de értik hogy működik és mi van, nem akadnak ki,ha valami nem sikerül, de persze nem is tapsikolnak hozzá.

De van olyan szülő, aki meg nagyon túl drámázza a dolgot..

Te tudod milyenek.

Nem vagy köteles elmondani neki, de ha jó a viszonyotok,akkor szerintem illik elmondani.

Nálunk is ilyen volt otthon a hozzáállás.

A felsős általános iskolát utáltam, nem voltam jó tanuló, gyűlöltem iskolában lenni, kiközösítettek, de otthon is mert folyton csesztettek, hogy majd ku.r.va meg kukás lesz belőlem, éhen fogok halni.

Utána gimibe mentem, jó volt a közösség, érdekes módon itt majdnem kitűnő voltam, viszont ha egy 3-as, 4-es becsúszott akkor máris hallgathattam tovább, hogy mehetek majd koldulni az utcára.

Az orvosira is terveztem menni, de lebeszéltek, hogy az nekem nehéz lenne. Kösz.

Azon kívül nem sok lövésem volt mit kellene csinálni, jól ment a matek, mentem a BME-re, a mérnökök keresettek, jól keresnek - jól van, menjél. Persze 3 tárgyból is buktam, otthon amit kaptam... az nem érdekelte őket, hogy az évfolyam 90%-a bukott, valaki 0 kredittel zárt... ők megmondták, hogy mérnöknek nem való lány, ne is járjak oda tovább, csak az időmet vesztegetem.

És én barom hallgattam rájuk, egy ideig próbáltam munkát keresni de nem ment, hát bejelentkeztem egy lányoknak való büfészakra ahol nem buktam egyszer se de azért a kettesért is lecsesztek, a végére teljesen elment a kedvem az egésztől és kettesre államvizsgáztam majd elhúztam otthonról.

Ne járj így.