Mit tegyek ebben a helyzetben? (anyámmal kapcsolatos)

Régen egészen jóban voltunk anyámmal. Tök jó fej volt, megértett, csak akkor kiabált amikor „szükséges volt”. Aztán valamiért megváltozott. Pl. úgy próbál rávenni valamire amit ő szeretne és én nem, hogy nem is mondja el, hogy miért. Vags elmondja a gondját de azt nem, hogy az neki miért gond. Így leírva ez nem tűnhet nagy problémának, de átélve igen. Ha rákérdezek miért úgy csinál mintha főbenjáró bűnt követtem volna el. És (ez tipikus) konkrétan leszarja mit mondok neki mert neki most söpörnie kell. Érdekes régebben söprés közben is megértette azt amit mondok neki. És itt nem olyan hosszú időről van szó. Kevesebb mint egy év. És úgy csinál mintha a problémákból nem lenne kiút. Pedig van. Én tudom, látom, hogy van, de hiába próbálom neki elmondani és segíteni. MiveRégen egészen jóban voltunk anyámmal. Tök jó fej volt, megértett, csak akkor kiabált amikor „szükséges volt”. Aztán valamiért megváltozott. Pl. úgy próbál rávenni valamire amit ő szeretne és én nem, hogy nem is mondja el, hogy miért. Vags elmondja a gondját de azt nem, hogy az neki miért gond. Így leírva ez nem tűnhet nagy problémának, de átélve igen. Rengeteget veszekedünk. Olyan dolgokról nyit vitát amiről normális ember nem. Mivel már tényleg nem tudtam mit tenni ezért én is úgy döntöttem, hogy inkább leszarom. De félek, hogy miután teljesen eltávolodunk egymástól, meg fogom ezt bánni, mert én tényleg szeretem.