Mit tegyek? A "férjem" ellenem hangolta a két gyermekem?

Azért mégis csak otthagytad őket nem?

Én a gyerekem nélkül soha az életben nem mennék sehova.

Lehet másra mutogatni, de a kapcsolat a szülő-gyerek között nem hetek alatt alakul ki, hanem évek alatt, tehát annak is oka van, ha ilyen korú gyerekek az apjukkal akarnak élni a megszokott szülői házban.

Nincs mit megoldani, irány a bíróság és ott döntenek az elhelyezésről. A szakértő meghallgatja a gyerekeket, a szülőket, megnézik hol lenne jobb helyük és döntenek.

Mivel otthagytad őket, a gyerekek nem akarnak elmenni és elég idősek is a döntéshez, kevés az esélyed.

Hogy próbálod az egészet a férjedre kenni, attól még kevésbé leszel megbízható szülő a bíróság szemében, pláne egy ilyen zavaros sztorival.

Valld be hogy a gyerekekkel az apjuk foglalkozott többet, ráhagytad, a gyerekek így hozzá kötődtek és most itt az eredmény. Az utólagos eláztatás gusztustalan.

"Azért komoly dolognak kelett történni ha egyik gyerek se akar az Anyjával menni. Egy kirakós hiányzik,de azt nem mondod el vmiért."

Ez könnyen megvalósítható, ha az anya az aki "nevel", azaz a nemszeretem dolgokat megköveteli a gyerekektöl (pl. maguk után rendet rakni, besegíteni az otthoni munkákba, ha valami miatt büntetni kell a gyerekeket, stb), az apa meg az, aki "szórakoztat", azaz megy velük ide-oda, megvesz nekik mindent, amit csak akarnak, megenged nekik mindent, stb.

Ilyen módon elég hamar "megtanulják" a gyerekek, hoyg mindent, ami negatív, az anyától jön, a pozitív meg az apától.

"Ő vitte-hozta az iskolából őket"

"ha én akartam segíteni a gyerekemnek, akkor a férjem lekoptatott, hogy ő majd segít. "

"Visszaköltöztem édesanyámhoz, viszont a két gyermekem, 12 és 10 éves nem akartak jönni."

Ezek szerint van egy gondos apjuk, aki hozza-viszi őket és még tanul is velük.

Te meg fogtad magadat és leléptél.

Gyanítható, hogy egy ideje van már valakid, mert egyetlen normális nő sem hagyja ott a családját, még akkor se, ha már nagyon viszket ott lent!

Nálunk is hasonló volt a helyzet. 10 éves voltam, amikor anyámék elváltak. Anyám elköltözött, mi a 4 éves hugommal itthon maradtunk apával.

Nálunk egyáltalán nem volt olyan, hogy apa ellenünk hangolta volna anyát, nem is voltak nagy vitáik, csendben mentek szét.

Mi mégis apával maradtunk, valahogy ez volt a magától értetődő. Talán az is benne van, hogy anya türelmetlenebb, meg szigorúbb volt velünk, apa több mindent elnézett. De ettől függetlenül szerettük őt is. Plusz anyámnak nem volt egy biztos helye, ahova menne, sokáig kb. félévente költözött, mindig más városba. Úgy gondolták, hogy nekünk nem tenne jót, az állandóan más környezet, más lakás, más iskola, ezért is maradtunk apánkkal itthon, de minden hétvégét anyával töltöttünk.

Most már felnőttek vagyunk mindketten, és bár nem anyánk mellett nőttünk fel, de mégis jó vele a kapcsolatunk, én pl hetente látogatom.

Szóval nem minden esetben azért maradnak a gyerekek az apjukkal, mert az anyjukkal rossz lenne a kapcsolatuk.

Kérdező, próbálj meg minél többet a gyerekeiddel lenni, hogy lássák, attól még mert elköltöztél, ugyanúgy szereted őket.