Minden egyes nap felhív az anyám, miért és meddig?
Kérdezném mindkét felet: Akiket szintén mindennap leellenőriz a nő, aki a világra hozta és úgy érzi, hogy ezért kutya kötelessége mindennap megállapítania, hogy csemetéje a 20 éves ütemtervnek megfelelően fejlődik-e, valamint azokat a hasonló aggódási készséggel rendelkező édesanyákat, akik nem tudják más módon elütni azt a negyedórát esténként.
Ha ti is ilyen helyzetben vagytok vagy voltatok (ennek nagyon örülnék, mert ezek szerint létezne egy módszer az időzített bomba hatástalanítására, amiért hajlandó lennék komolyabb összeget is kifizetni, amolyan hadititok megvásárlása jelleggel), akkor mit lehet kezdeni a szituációval?
Nagyjából vázolom a helyzetemet, hátha így személyre szabott tippet is kaphatok.
Fél éve költöztem el, de általában egy hónapban 5-8 napot otthon töltök. Dolgozom és tanulok is, tudja jól, hogy mit csinálok és mikor.
Jó a kapcsolatunk, nem szoktunk veszekedni, egy dolog zavar vele kapcsolatban, a már említett telefonos hívások, de már inkább zaklatások.
Képes este tízkor is felhívni, "elfelejtettél talán?" jeligével. Sokszor nem mondok neki semmi érdemlegeset, mert egyszerűen nincs mit. Néha még rá is játszok, hátha észreveszi, hogy nem, ma nem akarok veled beszélgetni.
Esélytelen. Mamámmal is mindennap beszél telefonon, ezrét lehet úgy érzi, hogy ha ő felhívja az anyját, akkor őt is fel kell hogy hívja a gyereke.
Hogyan lehet ezt megoldani úgy, hogy ne legyen sértődés a vége?
Tudom, hogy más összetenné a két kezét, ha rendszeresen tartaná vele a kapcsolatot az anyukája, de ez már a másik véglet.
A "mondd meg neki, hogy nem szeretnél vele mindennap beszélni" vagy "ne vedd fel neki" tanácsokat köszönöm szépen, de próbáltam. Sokszor. Nagyon sokszor.
20F
válasza:akkor nem elégszer
mi olyan nehéz abban, hogy csak vasárnap esténként veszed fel a telefont?
ingyen van... sőt, be lehet rá állítani hogy vasárnap kivételével ne csörögjön ki
válasza:Hogy meddig fog hívni? Amíg él!
hogy miért? mert akkor is a "kicsi" fia maradsz, ha 60 éves leszel
nagyon fognak hiányozni ezek a hívások, ha már nem lesznek.
napi 10 percebe,még nem halt bele senki. inkább örülj, hogy foglalkozik veled.
válasza: válasza: válasza: válasza:30 felett vagyok, de szinte minden nap beszélünk legalább párpercet. Eszemben sincs zaklatásnak venni.
Ha majd sikerül felnőnöd, akkor te sem fogod.
válasza:Engem is felhív naponta. Oké néha megesik hogy kétnaponta. Mondjuk havonta 3-4 nap kimarad mondjuk inkább így.
Szeretem őt, de néha nekem sincs igazán kedvem beszélgetni vele... egyszerűen nincs igazán mindig mit mondani, plusz dolgozok fáradt vagyok, vagy szimplán rossz napom volt, amikor teljesen nincs kedvem vele beszélgetni... ez van én alapból zárkózottabb személyiség vagyok.
Ilyenkor éreztetem vele kicsit, hogy annyira most nem fűlik a fogam ehhez a beszélgetéshez és próbálom rövidre fogni, "fáradt vagyok" címszóval. Néha bejön, néha másnap azt hallgatom, hogy mi volt a baj tegnap, történt valami, mért voltam szomorú.... stb stb.
De mivel szeretem és az anyám, eszembe sem jutna megbántani. Próbálom elfogadni, hogy ő ilyen, valószínűleg hiányzok neki, ráadásul néhány éve még otthon laktam és minden nap látott, beszélt velem.
Szerintem az a kérdés nálad, hogy az a napi tíz perc telefonhívás zavar-e téged annyira, hogy emiatt képes lennél radikális módszerekhez folyamodni (ergó nem veszed fel a telefont, sztem ez ritka bunkóság, ráadásul őt megeszi az aggodalom, hogy eddig mindig felvetted, most miért nem , mi történhetett veled stb.) ezáltal mélyen megbántva őt, vagy így belegondolva rájössz, hogy azért ez nem akkora tragédia....?
Egyébként húsz évesen, szerintem még részéről teljesen normális, hogy ennyire keres téged, fél év elköltözés még szinte most volt természetes, hogy hosszabb időt vesz neki igénybe, hogy elfogadja, hogy már nem körülötted forog az élete. (Ezt azért tudom ennyire, mert kb az én anyám élete is körülöttem forgott, mindig azt nézte, mivel tehet nekem jót a saját módszereivel ami a rendelkezésére állt)
25/N
válasza: válasza:Én is 30-on túl vagyok, de mindennap beszélek a szüleimmel telefonon. Nem miattam, MIATTUK! Ha nem ellenőrizgető / utasítgató a stílusa, és tényleg jó a kapcsolatok, akkor igazán szánhatnál rá 10 percet naponta az életedből!
(Ez a "zaklatás" elég "meredek" megfogalmazás, de azt hiszem, még túl fiatal vagy, és most görcsösen bizonygatni akarod, hogy felnőttél. Viszont akkor nősz majd fel igazán, ha nem érzed gyereknek magad, ha a "mami" felhív:D)
Nem felvenni a telefont egy közeli családtagnak szerintem egyszerűen bunkóság. Inkább légy őszinte. Mondd meg neki, hogy most szeretnéd bontogatni a szárnyaid, még új helyzet, hogy kezded kialakítani a saját életed stb. - de akkor se hanyagold el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!