Valaki, aki volt már hasonló helyzetben, mit tegyek? Mit csináljak azért, hogy jobb legyen?

Már nagyon régóta nevelőapám van,az elején jó volt a kapcsolatunk de amióta megszületett a hugom tönkre ment. Amikor ideges,szavakkal bánt engem(dagadt,semmirevaló,hülye,hitvány,undorító).Mindig csak bánt,minden zavarja(hajam színe,öltözködésem,ha eomegyek otthonról az a baj,ha otthon vagyok az a baj,barmit csinalok minden baj neki). Anyukám is teljesen megváltozott,könnyebben lesz ideges. Már menekülök otthonról,jrlenleg kollégiumba vagyok,aminek láthatóan örül,viszont ha nevelőapámnak rosszabb hétvégéje van,akkoris bánt hogy miért vagyok otthon,miért nem sportolok,miért nem dolgozok...stb. Amikor otthon van a szobámból nem mehetek ki. Már magyom unom,néha az öngyilkosságon gondolkozok és napi szinten sírok. Legszívesebben nem lennék,úgy érzem hogy csak teher vagyok,de próbálok erős maradni. 17/L