Aki bejáros vagy bejár a gyereke, akkor fel szoktatok kellni, mikor megy a gyerek?

Persze hiszen én is megyek dolgozni.

Ok hanyra jarnak dolgozni?

Mivel így is csak fél órával kell előbb ébrednem a nagyhoz, mint e nélkül kellene, így igen, felkelek, mert nagyon nehezen ébred és könnyen vissza is alszik. Nem trappolok meg zajongok nyilván, mert a kisebb még alszik olyankor, reggelit csinálok és mikor kész, akkor keltem, ez 25 perccel azelőtt van, hogy indulna a buszhoz. Kikászálódik mosakodni, félálomban megkajál, öltözik és megy is, nem is nagyon beszélünk, mert nincs magánál. Persze anno próbáltuk hogy korábban keltem, de felesleges, mert mindig ilyen kómás, akárcsak az apja, ébredés után nem lehet mit kezdeni vele. Mire a suliba ér kutya baja, egyszerűen ilyen. Miután elment, jön a kicsi, őt már én viszem, mert útba esik a suli a munkahelyemre menet. Nálunk nyugi van reggelente, ha nem ébred meg , akkor bemegyek hozzá és keltem, de nem óbégatok kora reggel, nem állatkertben élünk, tekintettel vagyunk egymásra. Én nem szeretem a blondokházát reggel, a kisebbel már hallgatunk rádiót halkan, de nem tartunk zsibvásárt, míg eszik teázom, ő könnyen és gyorsan ébred és amint magánál van be nem áll a száj, de nem hangos, csak cseveg é olyankor már csak mi vagyunk otthon, ha fogoócskáznánk sem zavarnánk senkit, max a kutya jönne zavarba tőle, aki addigra már vissza is alszik a reggeli sétájából, amit az elsőként ébredő és távozó férjemmel ejt meg reggelente. A csütörtök a kivétel, mert akkor 2 lukas órája van, olyankor felhívom, mert képes és visszaalszik, miután kinyomta az ébresztőt. Ha azt kérné holnaptól, hogy hagyjam a fenébe, majd megoldja maga, akkor persze nem lenne ez a rítus, no persze csak akkor, ha látnám, hogy gond nélkül boldogul reggelente, de egyenlőre nekünk ez jó, nekem nem teher, neki meg kényelmes, segít nekem épp eleget bármikor amikor kérem, nem okoz gondot útnak indítani reggelente.

Kicsinként ugyebár mindig felkelt és jött a -elmegy a busz- szöveg... Amikor már tini voltam, leültem anyuval beszélgetni, drága kedves anyukám, az évek alatt, amikor szerinted későn keltem, lassú voltam, stb. hányszor késtem le a buszt? Egyszer sem. Akkor nem lenne jobb nyugodtnak lenni? Ígérem, én suliból ilyen miatt hiányozni nem fogok. Onnantól vége lett ennek, de tényleg, nem jött nyaggatni reggelente, én pedig iskolás évek alatt soha de soha nem késtem le a buszt (pedig csak egy darab jön reggel, aztán már csak délben), és béke volt :)

Én vagyok a "gyerek". Kicsiként hozzám is felkelt meg ugyebár akkor kb egyszerre jártunk, ő munkába én suliba. 9.első napján ő vitt be de azóta nem kel hozzám csak néha ha véletlen föl ébresztem. Nem túl mély alvó tehát egy kis hangtól fennt van. Nálunk nincs ez a kiabálósdi, tekintettel vagyunk egymásra.

Én a gyerek voltam, nem keltek fel. 5kor keltem, 6kor ment a busz, ők még javában aludtak.