Mit éreznétek/gondolnátok, mikor megtudnátok hogy a 14-16éves lányotok öngyilkosságot követett el?

Pont nem reg lett ongyilkos egy 15 eves lany a sulinkban.:(

En a szulok helyeben valoszinu soha sem tudtam volna felepulni. Okolnam magam, hogy hogy nem vettem eszre hogy a lanyom ennyire depresszios. Azt nem tudom mennyire lennek en is kepes elkovetni ongyilkossagot, de valoszinuleg nem. Eleg lenne a csaladtagoknak a lanyom halalat feldolgozni, nem hogy meg az anyjaet is. Ha lenne gyerekem mellette, akkor jobban odafigyelnek ra sokkal, es mindent megadnek neki amit tudok.

Szulni nem tudom mennyire lennek kepes egy ilyen eset utan, de valoszinuleg nem nagyon menne

Hogy ez tévedés.

Kizárt, hogy az én gyerekem öngyilkos lenne.

Olyan nincs, hogy valaki öngyilkos lesz 14 évesen és a szülők nem látták az előjeleket...Mindenki előtt eljátsza, hogy happy, közbe meg nem gyengén maga alatt van?...kizárt dolog. Az öngyilkossághoz nem gyengén depisnek kell lenni...suliba esetleg titkolhatja, de ott se teljesen. Visszahúzódónak kell lennie minimum.

14-16 éves korom volt a mélypont számomra. Az öngyilkosság gondolatával játszottam, nem sok kellett volna, hogy megtegyem. Nem csak a tipikus mindenki ellenem van, tini vagyok, nem ért meg senki hangulatra kell gondolni. Apám vert-józanul. Legtöbbször csúszó mászó féregnek hívott. 3 éves voltam, mikor szüleim elváltak. Anyám felém se szagolt. Az iskolában csúfoltak, mert lány létemre apám vágta a hajamat és ő öltöztetett, emllé még kicsi, vékony, és kapafogú voltam. Nem csak csúfoltak, megaláztak. Tanárok utáltak. Nem voltak barátaim. Akiket barátnak hívtam, azok csak arra használtak, hogy jót röhöghessenek rajtam. Testvéreim uralkodtak felettem, bántottak. Nevelőanyák jöttek és mentek, közben mind azon volt, hogy megverettessen minket az apánkkal. A verés alatt elég brutális verést értek. Volt egy slag darab egy kerti kútról..na azzal vert, de ha épp nem volt kéznél akkor bicikli lánccal...emellett éveken keresztül minden nap futnunk kellett apánkkal...időt mérte. Ha nem volt jó az 50 méteres bejárón guggoló állásban ugrálni kellett ....5 km lefutása után igen kellemes levezető mozgás...szóval ahhoz, hogy valaki az öngyilkosság gondolatával játszon, igen sok kell....de még akkor sem tettem meg, pedig elég nyomós okom lett volna rá.

Teljesen hihetetlen módon kiegyensúlyozott felnőtt lettem, úgy érzem....mihelyt elköltöztem otthonról több ezer km-re.

Ha megfelelő kapcsolatot alakít ki a szülő a gyerekével, igen nehezen tudom elhinni, hogy valaki 14 évesen úgy lesz öngyilkos, hogy meglepődik rajta. Foggal-körömmel próbálnám visszatartani attól, hogy életem legdrágább kincse eldobja az életét.

Mindent megtennék, hogy elkerüljük ezt, mert lennének előjelei...és biztos, hogy nem azért akarna öngyilkos lenni, amiért én akartam. Ha suli vagy első nagy szerelem miatt lenne depis, azonnal odafigyelnék rá, hogy nehogy butaságot csináljon. (Még csak 7 éves az első, 3 a második)

Látszik, hogy itt senkinek a közvetlen környezetében nem lett még öngyilkos valaki (pl. közvetlen családtagja). Ha esetleg valakinek igen, akkor attól elnézést kérek.

Aki látványosan depressziós, fenyegetőzik, vagy épp kísérletnek csúfolt próbálkozásai vannak az öngyilkosságra, annak esze ágában sincs megtenni, csak figyelemre vágyik és/vagy zsarolja érzelmileg a környezetét.

Aki valóban, full komolyan eljutott fejben oda, hogy megtegye, az a lehető leghalványabb jelét sem fogja adni annak, hogy baj van. Senki nem fogja sejteni, senki nem fogja észrevenni, senkinek még csak meg sem fog fordulni a fejében, hogy aggódnia kellene. A saját anyjának, apjának, testvérének sem, legyen akármennyire is bensőséges, szeretetteljes és abszolúte idilli a viszonyuk család-szinten.

Sajnos tapasztalatból írom ezeket.