Bűn, hogy a saját álmaim akarom megvalósítani az övé helyett?

20 éves lány vagyok, másodéves egyetemista, suli mellett dolgozom. Gyűjtöm a pénzt és sokat spórolok, mert 2 év múlva (ha megvan a diplomám) el szeretnék költözni otthonról. Egy évig laktam már albérletben, ahonnan személyes okokból ki kellett költöznöm, de amióta itthon vagyok, folyamatosan azt érzem, hogy ez húz lefelé. Önálló szeretnék lenni végre teljes mértékben.

Anyukámnak nem nagyon van ellenvetése, de nem is foglalkoztatja a dolog különösebben, végül is nagykorú vagyok, azt csinálok, amit akarok, ha van rá pénzem. Amivel viszont nem hagy békén, ez a pasi dolog. Sosem volt még barátom, és ez őt zavarja. Zavarta már 15 éves koromban is, olyan, mintha férjhez akarna adni vagy ilyesmi. És unokázni akar! Hova gondol? Manapság 100 nőből 5 vállal az én koromban gyereket. Neki sem volt gyereke ennyi idősen. Ráadásul durván kapcsolatfüggő is, mindig azt mondogatja, hogy ha lenne párom, nyugodtabb lennék én is, meg nőisesebb. Kezdjük ott, hogy én egy nőies csaj vagyok, bár a munkám kevésbé az. De azt csinálom, amit szeretek. Ha kitartóan dolgozom, utazhatok, világot láthatok, jól kereshetek, nekem ez a fontos, nem lebabázni egy vadidegen pasinak. Szerelembe sem sokszor estem eddig, a férfiak 95 százalékával még a csókot sem tudom elképzelni, nem hogy a szexuális életet meg a gyereket. Én ilyen vagyok, és neki ez rosszul esik.