Hogy kellene kezdeményezni a békülést és a dolgok rendbehozását?

A lányom elég komolytalan a korához képest, ráadásul nagyon lobbanékony és meggondolatlan, nehéz vele jó kapcsolatot ápolni. Együtt lakunk, mindig is sok volt köztünk a súrlódás. Mostanában elég sokat eljárt találkozgatni a barátnőivel, néha egész éjszakára kimaradt,és volt, hogy ittasan jött haza , a 2 éves unokámat pedig rámhagyta erre az időre. Félreértés ne essék, nagyon szívesen vigyázom rá, azzal sincs bajom, hogy néha jól érzi magát,de ez a folyamatos éjszakázás nem tetszett, hogy folyton itt hagyja a kicsit, és másnap egész nap fáradt, nyűgös volt, nem csinált semmit a házban, csak veszekedéseket provokált.Ezért amikor legutóbb el akart menni megmondtam neki kereken, hogy ha elmegy akkor a gyereket is vigye magával, mert nem vigyázok rá többet. Persze ezt nem gondoltam komolyan(pláne az első részét nem),csak azt akartam, hogy szálljon egy kicsit magába. Erre azt mondta, hogy akkor elköltözik innen, fogta a kicsit és tényleg elment, már 5. napja nem is jöttek haza, nem telefonált, semmi. A nővére próbált vele beszélni, de rá is haragszik valamiért, csak annyit üzent vele, hogy többet nem jön haza. Ennyire komoly konfliktusunk még nem volt,nem tudom, hogyan kezdeményezzem vele a békülést,vagy egyáltalán jó ötlet-e nekem bocsánatot kérnem.Viszont azt nem akartam, hogy elköltözzön, hogyan hozhatnám rendbe a dolgokat anélkül, hogy azt érezze neki volt igaza?